Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsa és környéke története a középkorban - Pacsa és környéke vizei a középkorban

A Szentes család hatalma változott: néha félelmetes volt, máskor arra kényszerült, hogy birtokaiból kisebb-nagyobb részt, pl. a pacsai csapos Benedeknek és Pálnak 8 holdat, Péter pacsai plébánosnak 9-et, zálogba adjon. Szentes Mihály fia, Pál a kaszálóját cserélte el szőlőért Tüttösi Péterrel. A család egyik tagját, Szentes Mihályt szántás közben Ormándi Mihály elűzte a földjéről, és az erdejét is alaposan megdézsmálta.

18 A 16. század elején ismét magukra találtak a Nádasdi Darabosok, de egy időben a Batthyány család neve is feltűnt. 1506-ban új nevet kellett megismernie a küzdő feleknek: megjelentek a Sárkányok, akik egyszerűen elfoglalták a Darabosok által vásárolt birtokot. Valószínű, hogy az isabori Lackfí családdal voltak rokonságban, így jutottak birtokhoz Pacsán. Egyik rokonuknak, János deáknak 1513-ban Pacsán 7 portája volt. Az említett Sárkányok leszármazottai később megosztoztak azokon a jószágokon, amelyeket addig közösen használtak. A pacsai birtokrészbe Gyűrűs János deákot iktatták be.

19 Ebben az időben királyi ember volt itt Tüttösi László, tehát neki is voltak itt birtokai. A község földjeiért folytatott hosszú harcok dokumentumaiból nem derül ki a torzsalkodások tárgyát képező terület nagysága, de határai sem rajzolhatok meg egyértelműen. Látszik azonban, hogy a település egyre fontosabb szerepet töltött be a körzetben; alkalmasint egyre nagyobb művelhető határa és kitűnő fekvése is vonzhatta a birtokszerzés lehetőségével rendelkező földesurakat. A 15. század végén előfordul az Egyházaspacsa név is. A pacsai Pachok Egyházaspacsai birtoka a Pacsai Cseke Bertalan kezébe került.

20 Pacsa és környéke vizei a középkorban A vizeknek a középkorban is nagy szerepe volt, hiszen minden más határjelölő elem: fa, út vagy építmény hamarabb változott vagy tűnt el, mint egy-egy patak, folyó vagy tó. Az emberi beavatkozás akkoriban még nem eredményezett drasztikus változást a természetben, ezért a vizek gyakran nagyon hosszú ideig szolgáltak viszonyításul egy-egy település vagy birtok határának megállapításakor. A patakmeder, de néha a mocsár széle is gyakran határelem volt - szerencsénkre, mert így ránk maradt községünk határainak „vízrajza". Határ- és birtokviták feljegyzései őrzik a vizek nevét, elhelyezkedését. Áz 125 l-es igricei határjárás leírása egy Uruhman nevű patakot említ. A megjelentek a Canisatustól, tehát a kanizsai bereknek nevezett mocsártól in37