Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

immár kormánypártiként, ismét nagy szónoklatot tartott, melyben lelkesen támogatta az új miniszterelnök, Gömbös Gyula programját.

31 Nagyobb figyelmet fordított a hatóság a baloldali szervezkedésekre. Egy alispáni leirat arra utasította a főszolgabírót, hogy a munkásegyesületek, szakszervezetek és a Szociáldemokrata Párt szervezeteiben működő dalkörök, szavalókórusok működését minden eszközzel akadályozza meg.

32 Ez jól időzített tiltás volt, hiszen a Kommunisták Magyarországi Pártja ebben az időben hirdette meg a „be a szakszervezetekbe" programját, hogy némi legalitáshoz jusson. Az alispáni tiltás nyilván ennek meggátolására, de legalább korlátozására született. Feltűnő, hogy a község jelentős tanácsköztársasági múltja ellenére sem találkozunk a KMP szervezeteinek vagy tevékenységeinek nyomaival. A válság éveiben a lakosság elégedetlenségét a jobboldal ügyesen használta föl. Pacsán a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére viszonylag jó volt a közbiztonság. Igaz, ebben elsősorban az játszott szerepet, hogy itt székelt a járási csendőrparancsnokság, de a gazdasági élet pangása miatt sokkal kevesebb volt az idegen elem, az átutazó is, a jegyző pedig még mindig azt jelenthette, hogy kóbor cigányok nincsenek. A pénzhiány miatt a község tűzvédelme megbízhatatlanná vált: a 30 főnyi tűzoltóságnak csak egy régi kocsifecskendő és a motoros fecskendő állt rendelkezésére, de mindkettő elhanyagolt műszaki állapotban. Ebben az időben csak a szerencse mentette meg a falut a tűzvésztől. Előfordult ugyan egyegy tűzeset, de főleg a szőlőhegyen, amelyekkel kapcsolatban néhányan még biztosítási csalás gyanújába is keveredtek. A falu nagyon idős emberei meséltek is egy bizonyos szerkezetről, amely automata gyújtogató berendezésként működött, de a „műszaki leírás" nem maradt ránk. Csak annyit tudunk, hogy akinek a pincéje leégett, az általában vagy a jegyzői hivatalban intézte az ügyeit, vagy a kocsmában beszélgetett többedmagával, amíg a szerkezet dolgozott, így fel sem merült a gyanú, hogy rozoga pincéjét ő maga gyújtotta volna föl. Nyomok nem maradtak, a biztosító pedig fizetett, és az általában elég volt arra, hogy némi kiegészítéssel a gazda új, de már cserepes pincét építsen.

33 Természetes, hogy a legszegényebbek ezt a módszert nem alkalmazhatták. A kisebb kihágások gyakran adtak munkát a hatóságoknak. A felvett jegyzőkönyvekből különös emberi sorsok tárulnak elénk. Egy gazdát 5 pengőre büntettek, mert ebzárlat idején szabadon kóborolt a kutyája. A tulajdonos elismerte a büntetés jogosságát, csak az összeget tartotta soknak, ezért fellebbezett. Indoklásában előadta, hogy korábban a község vagyonosabb polgárai közé tartozott, de a válság idején teljesen tönkrement: minden vagyona odalett, még a házából is ki kellett költöznie, és régi birtokainak egy 163