Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

részét csak bérletben használhatta tovább. A jegyző mindezeket igazolta, a büntetést mégsem engedték el: a gazda 1935-ben fizette be az utolsó részt.

34 A közegészségügyi ellenőrzések sorozatosan komoly hiányosságokat tártak fel a faluban. A legtöbb kifogás a vágóhíd állapota ellen merült fel, amelyet olyan elhanyagoltnak ítéltek, hogy járványveszélyt is előidézhetett volna. Egészségre károsnak találták a tejtelep, a szódagyár és a pékség kútját is.

35 Az ellenőrzés kiterjedt a lakosságra is, és nagyon szomorú tények kerültek napvilágra. A csendőrség kénytelen volt feljelenteni 10 családot, mert „nincs árnyék székjök, s természetes szükségleteiket a házak mellett és a kertek alatt szana széjjel végzik".

36 A beidézettek a tényt elismerték, mentségükre elfogadható okot nem tudtak felhozni, ezért családonként 10-10 pengő büntetéssel sújtották őket. Mivel a pénzt képtelenek voltak kifizetni, a hatóság négy napi elzárásra változtatta az ítéletet. A kereskedők is a megszokottnál gyakrabban tértek le a becsületes útról. Még az is megtörtént, hogy a vásárban két sapkaárus a vevőért folytatott harcban egymás áruját ócsárolta, majd összeverekedett, amire korábban nem volt példa. Egy zsidó kereskedőnél hamisított kávét találtak. Büntetés 10 pengő volt, és a vegyelemzés költségét, 16 pengőt is megfizettették vele. Őt nem kellett bezárni a büntetés fejében, mert fizetett. Öt zsidó kereskedőt azért büntettek meg, mert a nagyobb haszon reményében vasárnap az engedélyezett 10 óra helyett 11 óráig tartották nyitva az üzleteiket.

37 Ritka kihágás volt a fegyverrejtegetés, amelyről csak feljelentés útján értesült a hatóság. Az egyik vádlott azzal védekezett, hogy a fegyvert ő a háborúból hozta magával, és csak azért nem kért rá engedélyt, mert nem akarta használni. Egyébként bűnösnek érezte magát. Talán ez volt a szerencséje, mert a hatóság elfogadta a magyarázatot, és megelégedett egy napi elzárással, ami akkoriban azt jelentette, hogy az „elítélt" reggel 8-kor bevonult a börtönbe, és másnap reggel távozhatott.

38 A súlyos gondok mellett a hatóságoknak apró-cseprő ügyekben is intézkedni kellett. Egy alkalommal például egy cipészsegéd - a templomba igyekvő hívek megbotránkozására -, „az utcát végigdüllöngélte, majd elesett." Azzal védekezett, hogy barátja házánál mulatságban volt, ott rúgott be. El is hitték neki, mégis megbüntették 2 pengőre, fizetés helyett azonban a két napi elzárás letöltését választotta.

39 Sok fejfájást okozott a falunak Dr. Plósz Sándor körorvos halála. A doktor rendkívül markáns, katonás egyéniség volt, különc szokásaival és cselekedeteivel gyakran megbotránkoztatta a falubelieket. Végrendeletében kikötötte, hogy szőlőhegyének pincéje előtt temessék el. A kérés szokatlan volt, hatalmas aktacsomag keletkezett belőle, míg végül az orvos kívánsága 164