Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A község közigazgatásának szervezete és működése a 20. század első felében

foglalkoztak. A testület általában évente négy rendes közgyűlést tartott, az első kettőt áprilisban és augusztusban, meghatározott napirend szerint tartották, míg a másik kettő időpontja a megyei törvényhatóság üléseihez igazodott, mivel tárgya a költségvetés és a zárszámadás volt; ezekre többnyire májusban és szeptemberben került sor. Szükség esetén rendkívüli közgyűlést is tartottak. Választó közgyűlésre akkor került sor, ha a testület által kinevezett személyek körében valamely okból (elköltözés, fegyelmi eset, halálozás folytán) változás következett be. Ezeken az üléseken a bíró helyett a főszolgabíró elnökölt. A közgyűlések rendjét a következőképpen szabályozták: • személyében érintett tag nem vehetett rész • az ülést a megjelentek számától függetlenül mindig megtartották • csak jelentkezéssel lehetett szólni • a vita végén az előadót megillette a zárszó joga: utána a tárgyban már senki más nem szólhatott • a felszólalásokat állva kellett elmondani • a felszólalót nem volt szabad félbeszakítani, de ha eltért a tárgytól, megvonhatták tőle a szót • minden ülésen szót kapott az, akit személyes támadás ért A testület ülései nyilvánosak voltak, de az érdeklődők nem szólalhattak fel, és azt is meghatározták, hogy hol ülhetnek. Rendkívüli esetekben a testület zárt ülést is elrendelhetett. Az előterjesztett javaslatokról szavazással döntöttek, s ha ez nem volt egyhangú, felállással jelezték szándékukat. Kényes esetekben név szerinti szavazásra is sor kerülhetett, melynek eredményét a jegyzőkönyven is rögzítették. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött. A képviselőtestület határozatainak végrehajtásáról az ülések között az elöljáróság gondoskodott. Tagjai: a bíró, a helyettes bíró, a közgyám, a hat esküdt (négy pacsai és két tüttösi), a községi főjegyző, az adóügyi jegyző és a körorvos. Az ő hatáskörükbe tartoztak a "községi közegek és szolgák", azaz a szülésznő, a kisbíró, az éjjeliőrök és a községi kézbesítő. A szabályrendelet hosszasan foglalkozik a tisztviselők feladataival. A bíróra csak néhány, de nagyon lényeges mondatban tér ki. Minden ügy intézésében részt vett, de csak a jegyzővel egyetértésben intézkedhetett. Ez egyrészt csökkentette a választott személy tekintélyét, másrészt megosztotta a felelősséget, mivel a bíró jól ismerte a falu lakosságát, a jegyző pedig a törvényeket és a rendelkezéseket, így döntésükben mind a törvényesség, mind az emberség érvényesülhetett. Általában mégis a bíró került nehezebb helyzetbe; ütközőember lévén, gyakran kellett szembefordulnia a lakossággal, 149