Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Levente Egyesület megalakulása és működése a 20-as évektől

gyakorlások időpontját vasárnap délutánra tűzték ki. Nem vették figyelembe, hogy a leventekötelesek zöme kétkezi munkás volt, aki a hetet látástól vakulásig végigdolgozta, így nagy szüksége volt a pihenésre és kikapcsolódásra. A legények vasárnap rendszerint elmentek misére, utána kisebb csoportokba verődve megszervezték délutánjukat, ami többnyire a litániával kezdődött, majd valamelyik magánháznál, jó idő esetén annak udvarán, a pajtában vagy egy terebélyes fa alatt folytatódott, harmonika-vagy citeraszó mellett, és tartott egészen addig, amíg a lányoknak haza nem kellett menniük. A leventefoglalkozások ezt a kellemes időtöltést zavarták meg, s ez a fiatalokban nagy ellenszenvet váltott ki. A hatóság nehéz helyzetbe került, mert a felsőbb szervek szigorúan megkövetelték, míg az érintettek legszívesebben egészen elhagyták volna a foglalkozásokat. Végül azt kérelmezték, hogy a plébános tarthasson vasárnaponként két istentiszteletet. Miután a püspök azt engedélyezte, elrendelték, hogy a leventék a 8 órai misére menjenek, és utána tartották meg a gyakorlatokat, így a fiatalok délutánja ismét szabad lett, melynek következtében egy ideig csökkent is a mulasztók száma. A hatóság elvárta az eredményességet is, ezért már az első évben meg kellett rendezni a leventeversenyt. Erről még nem maradt fenn részletes feljegyzés, csupán a nap programját ismerjük: felvonulás, Himnusz, a főszolgabíró lelkesítő beszéde, együttes szabadgyakorlatok, 50, 100 és 200 méteres síkfutás, távol- és magasugrás, 4x100 méteres váltófutás, kötélhúzás, díjkiosztás, záróbeszéd, Hiszekegy, elvonulás.

6 Az egyesület fenntartása és működtetése sok gondot okozott a község vezetőinek. Nem nagyon lelkesedtek a fejlesztésért, de a felelősségüket is igyekeztek csökkenteni. A jegyző úgy nyilatkozott, hogy „a lakosság a levente intézményt egyelőre nem fogadta szívességgel".

7 Ez a megítélés később sem változott meg. A fiatalok is nehezen szokták meg a katonás külsőségeket. Nem szerettek zárt alakzatban, énekszóval végigvonulni a falun a gyakorlótérnek kinevezett vásártérig. A bátrabbak néha meg is kockáztatták, hogy kibújjanak a számukra idegen formaságok alól, melyből legtöbbször feljelentés lett: „néhány levente a Berger vendéglő helyett egyenesen a vásártérre ment, és mire a többiek odaértek szakaszban, már javában fotbaloztak. A kérdésre azt válaszolták, hogy ők egy Turul csapatot szerveztek, mert itt csak bolondot csinálnak belőlük".

8 Nem is voltak hajlandók beállni a csapatba, de haza sem mentek, hanem fekve, nevetgélve nézték végig a foglalkozást. A fentiek tanúsága szerint elég nehéz volt biztosítani a foglalkozásokon a részvételt, ami Pacsán még elfogadható volt, hiszen általában elérte az 50%-ot; míg Zalaszentmihályon a 16, Pölöskén a 6%-os megjelenési arány sem volt ritka. 144