Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Levente Egyesület megalakulása és működése a 20-as évektől

Kényszer helyett megpróbálták vonzóbbá tenni a foglalkozásokat: az egyik oktató azt találta ki, hogy meg kellene tanítani lovagolni a leventéket. Az ötlet jónak látszott azonban az egyesületnek nem voltak lovai, s a gazdákat kérték, hogy bocsássák rendelkezésükre állataikat. Ellenszolgáltatásul esetenként 3 kg szemestakarmányt és a vasalási díj felét ígérték. A leventék ezt örömmel fogadták, a gazdák azonban meghiúsították a kezdeményezést: „megfelelő propaganda kifejtése ellenére egy gazda sem hajlandó a leventéknek a lovakat rendelkezésre bocsátani".

10 Vonzerőnek maradt tehát a leventeverseny, amelyet még a legnehezebb időszakban is évente megrendeztek. A járási vetélkedő székhelye mindig Pacsa volt. Az 1930-as versenykiírásban már az szerepelt, hogy az egész napos rendezvényen az ebéd „egy jó tányér gulyásleves, negyed kiló kenyér, negyed liter bor központi pénzből".

11 Csupán evőeszközt kellett mindenkinek hoznia. Ezen a versenyen állapítottak meg először selejtező szinteket: magasugrás 1 méter, távolugrás 3 méter, súlylökés 5 méter, diszkoszvetés 12 méter. Versenyszámként megjelent a díszmenet is. A legrészletesebb feljegyzés az 1931. évi versenyről maradt fenn. Először úgy látszott, hogy elmarad a rendezvény: nehezen sikerült biztosítani a feltételeket, a jelentkezések vontatottan és hiányosan érkeztek, a az eredeti időpontot, május l-jét módosítani kellett 25-ére. Végül az utolsó pillanatban minden akadály elhárult. A kiírás szerint Pacsát két szakasz, a többi községet pedig legalább 10 fős raj képviselte. Az alaki gyakorlatokhoz elegendő fapuska állt rendelkezésre, lövészethez pedig mindenki a foglalkozásokon megszokott fegyvert használhatta. A résztvevőknek a leventék számára előírt ruhát, sapkát és jelvényt kellett viselniük. A rendezvényen a visszaigazolások szerint 27 községből 380 versenyző és parancsnok, valamint 42 külön meghívott vendég ellátásáról kellett gondoskodni. Rajtuk kívül 6-700 nézőre számított a rendezőség, amit az is indokolt, hogy ez alkalommal avatták fel a zalaigricei út mellett a lőteret. A plébános külön püspöki engedéllyel tábori misét celebrált. A versenyt csak egy naposra tervezték, ezért a program nagyon zsúfolt volt. A megjelentek 7:30-kor gyülekeztek a Fő téren, majd a Zalaapátiból hozott leventezenekar kíséretével alakzatokba rendeződve vonultak a lőtérre. A tábori mise és az avatás egy órát vett igénybe, majd 9:30-tól kezdődtek az elődöntők. Eközben a lőtér közelében hatalmas kondérokban készült az ebéd. Az uradalom felajánlott hat birkát és egy süldőt, hogy a szakácsok elegendő gulyást főzhessenek a 400 főnyi vendégnek. Elfogyott még 10 kg hagyma, 0,5 kg paprika, 3 kg só, 2 kg zsír és 100 kg burgonya, a főzéshez pedig eltü145