Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A gazdasági és politikai helyzet megszilárdulásának időszaka (1923–1929)

ura lehessen. Ehhez általában egy emberéletre volt szükség. A Közigazgatási Útmutató 1925-ről az alábbi adatokat szolgáltatta a faluról, különösebb rendszerezés nélkül: „Járásszékhely, anyakönyvi kerület, állandó piaca van, 1 körorvos, 1 magánorvos, 1 kocsma, 3 vendéglő, 1 szálló- és fogadóhely, 1 iskola, 3 tanerő, 3 tanterem, 10 kiskereskedő, 1 szeszfőző szövetkezet, 5 asztalos, 2 ács, 3 bádogos, 2 bognár, 7 cipész, 6 cséplőgép, 1 kéményseprő, 3 kovács, 3 hentes, 3 férfiszabó, 1 női szabó, 2 szíjgyártó, 1 szobafestő, 1 takács, 1 gőzmalom 25 lóerős géppel és 6 állandó munkással, 1 gőztéglagyár 25 lóerős géppel és 3 állandó munkással, 1 sajtkészítő telep 2 állandó munkással, 1 fűrésztelep 2 állandó munkással."

23 Ezt a hosszú listát a század első negyedében a megyében sok falu megirigyelhette volna. Az üzemeken kívül felsorolt vállalkozások általában családi alapon működtek, de kisegítő munkára, vagy a családtagok házi vagy ház körüli munkáinak kiváltására sokan tartottak alkalmazottat. Erről azonban nem készültek kimutatások, mert létszámuk az üzletmenet függvényében állandóan változott. Nem szerepelnek a listán a nagybirtokok és a módosabb gazdák által alkalmazottak és a hivatali dolgozók sem. Természetesen akadtak sanyarú sorsú emberek, akiknek olyan szerencsétlenül alakultak az életkörülményeik, hogy számukra a túlélés is megoldhatatlannak tűnő feladatot jelentett. Róluk a község gondoskodott, miután alaposan tanulmányozta helyzetüket. Ilyen volt annak a családfőnek az esete, aki „a háború előtt becsületes kisiparos volt, a háborúban mindvégig katona volt, a tanácskormány idején direktóriumi tag volt, azonban a személy-és vagyonbiztonságra nem volt veszélyes. 15 hónapig internálva volt, utána kommunista volta miatt nagyobb munkát nem kapott, ezért elkeseredésében italozásra adta a fejét. Felesége a sok gyerek miatt nem vállalhatott munkát: 9 gyermekkel egy szobában élnek".

24 A rendelkezésre álló pénzzel nagyon megfontoltan kellett gazdálkodni, hogy a község működését egyre magasabb szinten lehessen biztosítani. Amikor egymás után jelentkeztek a különböző egyesületek, rangsorolni kellett támogatásukat. Először a tűzoltók igényeit elégítették ki, oly módon, hogy amelyik házból nem volt önkéntes tűzoltó, annak egy egységesen meghatározott összeget kellett fizetnie. Ebből komoly vita kerekedett, mert többen úgy látták, hogy „a szegényebb néposztályra igazságtalan volna".

25 Végül a hozzájárulást az állami adó arányában állapították meg. Az 1925. év nyarán a község azt kapta feladatul, hogy a Pacsa és Felsőrajk közötti országútra 3 km-es szakaszon 400m3 kavicsot hordjon a felsőrajki vasútállomásról. Ehhez rendelkezésére állt 67 lovas és 105 ökrös 140