Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A gazdasági és politikai helyzet megszilárdulásának időszaka (1923–1929)

27-én történt. Nem tudjuk, milyen változás következett be ezután, mi zajlott le a háttérben, de két hónap múlva már Szentmihályi Dezső javasolta a testületnek, hogy fogadja el az új községháza építésének tervét és 679.000 koronás költségvetését. Az ülésen megjelentek most is vita nélkül szót fogadtak; még abba is beleegyeztek, hogy az építkezés miatt 430%-os pótadót vessenek ki a lakosságra. Ettől kedve a munka nagyon gyorsan haladt. Szeptember l-jén a főszolgabíró kiadta az építési engedélyt, és megkötötték a szerződést a vállalkozókkal, akikkel október 31-i határidőben egyeztek meg. Abban sem volt vita, hogy a község két részletben fizet; az első részt akkor, amikor tető kerül az épületre, a második részt pedig az átadásakor. 50.000 koronát garanciális fedezet címén visszatartottak, s csak egy év múlva szándékoztak kifizetni, ha addig nem jelentkezik az építők rovására írható hiba. A munka gyors ütemben haladt, azonban menet közben nem várt kiadások miatt a költségvetést 728.000 koronára kellett emelni. Az épület határidőre elkészült, és november 16-án át is adták a községnek. Az átvevők semmi kifogást nem találtak, ezért az építők kérésére az 50.000 koronát is kifizették, de a biztonság kedvéért megterhelték vele a vállalkozók zalaegerszegi ingatlanát. Mivel egy éven belül semmi hiba nem jelentkezett, azt is törölték. Már csak arról folyt rövid vita, hogy hogyan büntessék meg a tüttösieket. Annak ellenére, hogy nekik nem volt hasonló rendeltetésű épületük, és minden ügyüket a pacsai községházán intézték, nem vállalták az építkezés költségeiből arányosan rájuk eső 11.648 korona kifizetését. A képviselőtestület úgy döntött, hogy ezt az összeget bérleti díj gyanánt törlesszék le.

2 A felemelkedés útja elég rögösnek bizonyult. Az infláció növekedésével párhuzamosan sorban jelentkeztek az alkalmazottak béremelésért. A toronyóra működésének folyamatosságát biztosító órafelhúzó kezdte a sort: kevesellte az évi 1.000 koronát. Őt még elutasították. A jegyző nem fizetésemelést, hanem egyszeri drágasági segélyt, 150.000 koronát kért. A testület méltányolta a kérést, de sokallotta az összeget, s 125.000 koronát tartott elfogadhatónak. A bíró diplomatikusan oldotta meg a helyzetet: jogosnak tartotta ugyan a jegyző által kért összeget, de „arra való hivatkozással, hogy a körjegyzőnek mégse legyen mindenben igaza", s a lakosság is megnyugodjon, hogy nem költik feleslegesen a pénzt, 140.000 koronát javasolt, amit a testület és a jegyző is készséggel elfogadott.

3 Nagyobb szerencsével járt a postaszállítás bérlője, aki kevésnek találta az évi 2.200 koronát, és szerette volna felemeltetni 3.000 koronára. A posta nem volt hajlandó emelni a szállítási díjat; arra hivatkozott, hogy az egész útvonal mindössze 10,6 km, amelyet 2-3 órai munkával meg lehet tenni. A három érintett község, Pacsa, Szentpéterúr és Dióskál azonban a nagyobb vál134