Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A gazdasági és politikai helyzet megszilárdulásának időszaka (1923–1929)

lalkozók bevonásával megadta a kért különbözetet.

4 A községi rendőr is beállt a kérelmezők sorába, ő is többet szeretett volna évi 2.000 koronás fizetésénél. Mivel munkáját közmegelégedésre végezte, teljesítették kívánságát, de neki nem pénzben határozták meg évi járandóságát: fizetésként havonta 1 q rozs mindenkori árát kapta, így az ő fizetése nem is szorult többet kiigazításra. Az izraelita hitközség is újra a főszolgabíróhoz fordult, hogy közadó módjára hajtsa be a hívek tartozását ő azonban illetéktelenségre hivatkozva ismét kibújt a végrehajtás alól.

5 A római katolikus hitközség is jelentkezett: hozzájárulást kért a világháború idején elszállított harangok pótlásához. A jegyző javaslatára a házipénztárból csak 100.000 koronát adtak, mert úgy látták, hogy magasabb öszszeget a más felekezetűek nem vennének szívesen. A városi jelleg külső jegyeinek biztosítása állandóan visszatérő feladat volt. Csak most látták elérhetőnek, hogy „Pacsa község utcáira tekintettel, hogy alig járhatók, gyalogjárda volna létesíthető, mégpedig lehetőség szerint téglából kirakva."

6 Bizottságot küldtek ki, amely az építést szükségesnek, a helyi téglát megfelelőnek tartotta. A Fő utca kapott járdát, a többi azonban későbbre maradt. Nagy fölzúdulást keltett a községben, hogy a miniszter megvonta a decemberi vásár jogát, mert ezáltal a tervezett bevétel jelentősen csökkent.

7 Ez a kellemetlen hír éppen akkor érkezett, amikor a képviselőtestület egyre többet foglalkozott a vásárok miatt kialakult helyzettel. A falu főutcáján tartották a zsibvásárt, amely egyre nagyobb forgalmat bonyolított le, a sok árus és vevő azonban komoly forgalmi akadályt jelentett. A testület ezért úgy döntött, hogy a zsibvásárt áthelyezi a nemrég megnyílt Rákóczi utcába. Az ott lakók egyrészt örültek, mert így legalább kavicsburkolatot kapott az utcájuk, másrészt féltették értékeiket a vásárban megforduló idegenektől. Helyzetük azután oldódott meg, hogy a kereskedőt nem fogadták el az új helyszínt: kifogásolták, hogy mellékutcában kellett árusítaniuk, mert az forgalmuk visszaesését eredményezte. Megindult a harc a vásár visszahelyezéséért. Ebben az iparosok jártak az élen: száznál több aláírást gyűjtöttek. Egy véleményen volt velük a plébános, a gyógyszerész, az állatorvos, néhány képviselőtestületi tag és a helyi földbirtokos, valamint az elöljáróság.

8 A jegyzőnek sok fejfájást okozott a község utcáinak és közdűlő útjainak állandó karbantartása. A legnagyobb nehézséget a szőlőhegyre vezető, mintegy 1 km-es út gondozása okozta, mert az bonyolította a legnagyobb forgalmat. Többnyire közmunkával biztosították, hogy az év minden szakában alkalmas legyen terményszállításra. Ez soha nem ment könnyen, amit az alábbi jellemző eset is igazol. A jegyző elrendelte a közmunkát, amelyen 90 sze135