Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Tanácsköztársaság és a visszarendeződés évei (1919–1920)

továbbra is emberi kezekre bízták. Még augusztusban létrehozták a Katolikus Legényegyletet - talán azért, hogy a század új eszméjének, a kommunizmusnak a hatását ellensúlyozzák. Alapszabályuk kidolgozására azonban nem fordítottak gondot: a központi mintát

18 használták, minden változtatás nélkül, ami arra utal, hogy az egylet semmilyen téren nem rendelkezett önállósággal. Az alakulásról sem készült részletes jegyzőkönyv. A belépőknek azt kellett vállalniuk, hogy rendszeres oktatáson vesznek részt, ahol a vallási jellegű foglalkozásokon kívül ének, olvasás, írás, számolás, „földleírás", történelem, természetrajz, gazdasági és egyéb ismeretek szerepeltek. A felvételt a tankötelezettség teljesítéséhez kötötték, így viszont a szegényebb sorsú fiatalok nem kerülhettek be, mivel ennek a feltételnek közülük sokan nem feleltek meg. Az egylet a hamarosan fellendülő népművelési tevékenység hatására elsorvadt, a szándékolt nevelő funkciót pedig a levente intézmény vette át. Az ősz szomorú szenzációja a helyi malomtűz volt. Október 6-án kigyulladt és teljesen leégett Kohn Sándor gőzmalma. Nagy volt az elkeseredés, hiszen a malom 1910 óta folyamatosan kiszolgálta a helyi és környékbeli lakosság igényeit. Az a hír terjedt el, hogy a tűz oka gyújtogatás lehetett, s ez könnyen politikai színezetet adhatott volna az eseményeknek. A vizsgálat azonban azt állapította meg, hogy a tüzet a gépész hanyagsága okozta, és ellene meg is indult az eljárás. A kedélyek csak akkor nyugodtak meg, amikor kiderült, hogy a tulajdonos teljes körű biztosítással rendelkezett 302.000 korona értékhatárig. Ebből 15.000 korona a malom épületében levő gabona-és lisztkészletre vonatkozott. Az összes kár 239.000 korona volt, amit a biztosító meg is térített, tehát azok a kisemberek sem károsodtak, akiknek éppen a tűz idején volt gabonájuk vagy lisztjük a malomban. A megmaradt malomkönyvekből tudjuk, hogy egy-egy gazda alkalmanként 2-300 kg gabonát vitt őröltetni.

19 A legközelebbi malom a 9 km-re levő Zalaapátiban volt, s amíg a leégett üzemet újjáépítették, a lakosság oda hordta őrlendő gabonáját. A nagy távolság a fogattal nem rendelkező szegényeknek jelentősen megdrágította az őrlést. Amikor a nagykanizsai nevelőotthon - élelmezési gondokra hivatkozva -, kérte a lakosságot, hogy minél többen vegyenek magukhoz gyermekeket, Pacsán heten is vállalkoztak erre. Ma már nehéz megítélni, de úgy tűnik, hogy az együttérzés és a szánalom mellett némi anyagi előnyt is reméltek vállalkozásuktól. A nevelőszülők 1 év alatti gyermekért havi 150, 1-3 éves korig havi 80, 3-15 éves korig havi 50 koronát kaptak az intézettől.

20 A tél beállta előtt biztosítani kellett a szegények tüzelőjét, ami elég nehezen ment, mert a községnek nem volt erdeje, így jobb híján a homokbánya melletti akácost kellett megritkítani, hogy a legszegényebbek is melegedhes126