Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - A Tanácsköztársaság és a visszarendeződés évei (1919–1920)

senek a télen. A háború következményei folyamatosan éreztették hatásukat: alkalmanként általában 20-25 fő részesült hadisegélyben, amely 1920-ban fejenként 36-150 koronát jelentett. Rajtuk kívül volt még a faluban tíz felnőtt korú, keresőképtelen személy is, s az ő ellátásukról is gondoskodni kellett. A község meg is ragadott minden alkalmat, hogy pénzhez jusson. Bált csak úgy engedélyeztek, ha annak bevételét befizették a hadifoglyok hazaszállítására létrehozott alap javára. Egy budapesti mutatványos csak úgy tarthatta meg „hazafias szavalatokkal egybefűzött bű veszeti előadását", ha egy meghatározott összeget a szegényalapba befizetett.

21 Az 1920-ra tervezett költségvetés közigazgatási ágazatának fedezetét csak 191%-os pótadóval tudták biztosítani. Ezzel magyarázható, hogy egyszerre 4 elöljáró mondott le tisztségéről, amelyre sem korábban, sem később nem volt példa.

22 A Tanácsköztársaság emléke még sokáig kísértett. Hiába szeretett volna nagygyűlést tartani Drózdy Győző kisgazdapárti képviselő, a főszolgabíró nem engedélyezte, mert úgy ítélte meg, hogy a hangulat még nem alkalmas politikai összejövetelekre. Döntését részletesen megindokolta: „ugyanis a Károlyi féle forradalomban felszított osztálygyűlölet itt még zavartalanul éh világát.... A communismusnak itt nem volt elég ideje oly túlzásokba menni, mint máshol, és így nem is volt meg a kellő kiábrándító hatása." Ő maga már kísérletet tett gyűlés tartására, de az is botrányba fulladt. Többen bekiabálták, hogy „ezután menjenek az urak háborúzni". A gyűlés tilalmának indoklását azzal zárta, hogy „a vidék népe az önzéstől süket a legszebb szólamokra is, ellenben minden rendbontásra kész."

23 Hasonló nyugtalanságra utal a segédjegyző feljelentése is, miszerint egy tüttösi állampolgár a hivatalban azt mondta, hogy „vissza jön még a kommunizmus, akkor minden urat legyilkolunk, ha énrajtam függne, már most megtenném."

24 A feljelentett személyt beidézték a hivatalba, a főszolgabíró kihallgatta, de ő mindent tagadott. A segédjegyző ugyanakkor elbizonytalanodott, nem emlékezett rá, hogy kik voltak jelen a hivatalban, ezért az ügy elsimult. Vizsgálat indult a hivatalnokok ellen is, elbocsátásokra azonban nem került sor. A lakosság nehezen nyugodott meg. A főszolgabírói hivatalba gyakran érkeztek feljelentések, azokból arra következtethetünk, hogy a 133 nap mélyen beivódott az emberek egy részébe. Különösen emlékeztek rossz szomszédjuk, haragosuk tevékenységére, és azt még 1921-ben is felhasználták ellenük. A tanúvallomások leggyakoribb állításai az alábbiak: 127