Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - A fejlődés felgyorsulása a századfordulón

rettek volna kibújni alóla, Zalaszentgrótot egyenesen akarata ellenére nyilvánították város jellegűnek. A pacsai képviselőtestület sem lelkesedett, de nem is tiltakozott túl hangosan. Magyarázkodott, hogy az új rang erején felüli kiadásokra kényszeríti, főleg olyanokra, amelyeket csak későbbre tervezett. Leginkább azt kifogásolták, hogy a címmel nem jár semmi pénz. Taktikus alkudozások után mindkét fél engedett, aminek az eredménye az lett, hogy csak a mai Deák Ferenc és Csány László utcát, valamint a község Fő utcáját nyilvánították város jellegűvé.

21 Meg is kezdődött a „szépészeti" rendezés, melynek első lépéseként a Fő utca vonalát kiegyenesítették, kijelölték a járda nyomvonalát, és végig azonos fajtájú fákat ültettek az út mentén. A másik két utcában azonban a szépítés elmaradt. A lakosság folyamatos szaporodása további beépíthető területeket igényelt, így került sor 1905-ben a néhány házból álló Kossuth Lajos utca megnyitására, melynek lakói a világért sem akarták átengedni kis zsákutcájukat a közforgalomnak. Csak külön képviselőtestületi határozat tudta őket engedékenyebbé tenni.

22 A megszaporodott vásárokon növekedett a hizlalt szarvasmarhák iránti kereslet, de ez is okozott egy kis felzúdulást, a gazdák ugyanis úgy érezték, hogy a kereskedők rendre becsapják őket a mérlegelésnél. A képviselőtestület úgy ítélte meg, hogy a vásártartási jogokkal kötelezettségek is járnak, ezért a további károsodások elkerülése végett „százados marhamérleget" vásárolt, és üzembe helyezte a vásártéren. Az már természetes volt, hogy a községnek ebből is bevétele származott, hiszen a mérleget csak díjazás ellenében lehetett igénybe venni.

23 Úgy látszik, hogy a megye komolyan vette a városi jelleget, mert ellenőrzései nyomán létrehoztak a faluban egy Építészeti és Szépészeti Bizottságot. Tagjai a plébános, a patikus, a körorvos, két zsidó kereskedő és két nagygazda voltak. Működésükről nem maradt fenn feljegyzés, lehet, hogy csak a felsőbb szervek megnyugtatására állították föl. Közben foglalkozni kellett a közigazgatási és közrendészeti feladatokkal is, amelyeknek javítására szerveztek két községi rendőri állást is. Tisztük a kisbírói, a községszolgai és az éjjeliőri feladatok ellátása volt. Munkáltatójuk az elöljáróság lett. Fizetésükre egyelőre nem volt fedezet, azt ideiglenesen pótadóból biztosították, amely fejenként 400 koronát jelentett. Jövedelmüket növelte, hogy kaptak egy nyári és egy téli öltöny ruhát, évenként egy pár csizmát egy sapkát és háromévenként egy téli köpenyt. A község szépen fejlődő gazdaságát már-már gátolta, hogy a határ dűlőútjainak állaga a fokozott használat miatt oly mértékben megromlott, hogy az átlagosnál csapadékosabb őszi időszakban egyenesen veszélyeztette a be102