Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri plébániáról kikerült papok és szerzetesek

tett 1915. ápr. 15-én. Középiskoláit Szombathelyen végezte a premontreiek gimnáziumában. 1935-ben nyert felvétel t a szombathelyi szemináriumba. Itt szentelték pappá 1940. jún. 16-án. Első kápláni helye Jánosháza volt. 1941— 45 között a visszakerült muravidéki vendek között káplánkodott Bántornyán, illetve Muraszombaton, ahol sok nehézséggel és veszéllyel kellett megküzdenie. 1946-50 között Szombathelyen volt káplán és hitoktató. 1950-ben plébános lett Zalaszentgyörgyön. Itt 9 évet töltött. 1959-től munkálkodik mai helyén Becsehelyen. Egyúttal az esperesi kerület jegyzője is. A „Műemlékvédelem" című folyóirat is közölte bőséges cikk és képmelléklettel a nagy tatarozási munkákat, amelyet a Műemlékfelügyelőséggel karöltve filiájában, Polán végzett. Itt, ma Becshely II. ker., a 12. századból származó műemléktemplom van. A cikk nagy elismeréssel ír az ügyesen megoldott új sekrestye megépítéséről. 1972-73-ban pedig új plébánialakot is építtetett. (A tatarozás 1965-ben volt, a cikkecske 14. évf. 4.)

525 Tóth Boldizsár László (Lukács). Zalabéren született 1916. aug. 25-én. Anyaági rokonsága Vasmegyében található. (Csehimindszent, Hosszúpereszteg, Hosszúfalu) Anyai rokonságából 1 ciszter, 2 szervita, 2 ferences és 2 világi pap került ki. Édesanyjának bérmaanyja Pehm, azaz Mindszenti bíboros anyja. Papi hivatását az oltárszolgálat és a Jézus Szíve tisztelet érlelte, ferences hivatását pedig az első gimnáziumi éveiben épült egerszegi ferences egyház és templom. Idejárt középiskolás korában szentmisékre, és nagy ösztökélést merített a gyóntatófolyosó „Szt. Ferenc hív" és egyéb plakátjaiból. 1933-ban felvételt nyert a ferences rendbe és Bucsuszentlászlón megkezdte a rend noviciátusát. Majd, mint junior Pápán, a bencések gimnáziumában folytatta a középiskolát. Itt is érettségizett. A teológiát a rend szombathelyi főiskoláján végezte. 1940. jún. 16-án szentelték pappá. A szentelés után, mint skolasztikus páter még egy év teológiát abszolvált. 1943-ban Nagykanizsára került hitoktatónak, miután a tábori-lelkészi kiképzésen átesett. Serédi hercegprímás a „Szentkereszt Egyesület" élére állítja, és ilyen minőségben oktatják, keresztelik és mentik a zsidókat. Mintegy feleletül erre a hatóságoktól SAS-behívót kap, és tábori lelkészként kikerül a frontra. 1944-ben Szt. Imre herceg ünnepén fogságba kerül, és csak 1945. Szt. Antal napján indulnak vissza Kanizsára. Itt továbbra is hitoktató, mígnem 1947. júl. 5-én Nagykanizsa III. számú (Kiskanizsa) plébániájára nevezik ki plébánosnak és egyúttal házfőnöknek. De sem plébániaépület, sem rendház nincs. Ez 1950. jún. 10-én készült el, és felszentelése július első vasárnapján lett volna esedékes a püspök által személyesen. De közben társaival együtt Jászberénybe deportálják. Megtörténik az Állam és az Egyház közötti megegyezés, amelynek értelmében a szerzetesek nem mehetnek vissza régi helyükre. A Pápa mellé történt plébánosi kinevezést az ugodi kápláni 78