Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri plébániáról kikerült papok és szerzetesek

hellyel cseréli fel. 1951-ben Lókúton plébános. A németek helyébejött új telepesek szegények, de szegénységük mellett is renováltatja plébánosuk a templomot és plébánialakot szerez. A máshová távozó zirci plébános kérésé­re elfogadja Zircet új állomáshelyéül 1955. év őszén. A birtok nélkül maradt ciszterek elég jól megdolgozták a terepet, és így az utódnak nagy helytállás­sal kellett a munkát folytatnia. Az örömöket sem nélkülöző nagy munkára ráment testi ereje, kórházba került. A kórházban azt tanácsolták neki, hogy­ha állapota nem javul, áthelyezését kell kérnie. Ez jött magától a „Nők Lap­ja" kiszerkesztése hatásaként. Bakonyszűcs lett 10 hónapig újabb munkahe­lye. 1961 őszén Káptalanfára került. A több filiával rendelkező plébánián sok munka várta. A három filián templomtatarozás, az anyaegyházban plé­bánialak, az előd által megkezdett munkák befejezése. A sok munka mellett bőven jutott a lelkipásztori örömökből is. Bőséges papi hivatás, ezüst jubile­um, nagy százalékos hittanos gárda, akik mind tartották az első pénteket is. 1970-ben Herendre került, ahol megint csak várta a sok tatarozás. Feltűnően elhanyagolt állapotban volt a plébániaépület is, a templom is, annak ellené­re, hogy majdnem a szomszédságban van a püspöki székhely. 600 ezer fo­rintos költséggel már majdnem teljesen kész mindkét objektum rendbe hozá­sa. Az öröm mellé odacsepeg az üröm is, a gyenge hitélet. 526 Sorok János. Zalabéren született 1917. júl. 29-én. Szülei: Sorok József és Gyalókai Margit. Öt osztály elemi elvégzése után továbbtanuláshoz a falu előző évi újmisése Schreck Taszilló O. Ciszt. segítette 1928-ban, amikor is felvételt szerzett neki az Isteni Ige Társasága nemrég létesült budatétényi kis szemináriumába. Itt hivatalosan a budapesti ciszterek gimnáziumában tette le az első évről a vizsgáját. A többi hét osztályt már a rend másik új Szemi­náriumában Kőszegen végezte, ahol a növendékek a bencés gimnázium ta­nulói voltak. Noviciátust, teológiát a rend mődlingi St. Gabriel Misszióshá­zában végezte egészen 1941-ig, a rendház feloszlatásáig. Ettől kezdve az 1942. júl. 12-én történt felszenteléséig, illetve még a rákövetkező évig a bé­csi Egyetemen tanult, egy évig a magyar Pázmáneumban, egy évig pedig a bécsi Egyházmegyei Szemináriumban kapva otthont. Egy apácakolostor ká­polnájában tette le örökfogadalmát és kapta a szenteléseket. (Apostelgasse 12.) A közben plébániatemplommá lett St. Gabrieli templomban tartotta első miséjét. (Az egyetlen újmise itt ebben az évben, holott máskor egyszerre 50­60 újmisét szoktak ünnepelni.) Magyarországra visszatérve elöljárói a buda­pesti Tudományegyetemre küldték a tanári elvégzésére. 1948-ban kinevezték a kiskunfélegyházi Misszióház főnökévé, és egyúttal az akkor szervezett ké­sői hivatások iskolájának vezetőjévé. A szerzetesrendek feloszlatásakor a vá­ci püspök átvette a világi papság keretébe, és meghagyta a véletlenül 5 éven át megmaradt rendház kápolnája templomigazgatójának. A tanítás magán­79

Next

/
Thumbnails
Contents