Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)
A Plébánia története - A templom
A fekete táblán ez áll: „pia LIberaLItate faMTLIae horVáth de szaLaber Laetae sVIs qVasi rVInls reVIXIt", magyarul: „A szalabéri Horváth család kegyes jóságából mintegy a romjaiból éledt örvendezve újjá." A nagybetűk az 1796-os évszámot adják. 1795 után Szalay plébános nagy mértékben gyarapította és buzgóságával gyarapíttatta a templom felszerelését. Ő is a Halottak Anyakönyvébe jegyezte fel szerzeményeit: pxiseket az olajok részére, pluviálét stólával, hordozható körmeneti lámpákat, ministránsruhákat és ami a legfontosabb, készíttetett a sekrestyébe egy öltözőszekrényt. Ez utóbbi 47 Ft-ba került és még ma is szolgálja a sekrestyét. 272 1803-ban Horváth József uraság özvegye, Ugranovits Franciska igazán értékes felszerelésekkel ajándékozta meg a templomot. 273 Ugyanezt tette Abonyban is, ahová rokonsága mellé visszaköltözött. Itt is, mindenkit megelőzve, az új főoltárra 200 Ft-ot adott. A zalabéri templomnak juttatott tárgyak mind ezüstből vannak és ezek a következők: egy klasszicista stílusban készült kehely, peremén a bevéséssel: „Francisca Ugranovits relicta vidua Sp. D. Josephi Horváth de Szalabér, hunc calicem fieri fecit. Anno 1803." Ugyancsak az előbbi stílusban egy örökmécses (ez a férje ajándéka), egy barokk füstölő törökös díszítésű tömjéntartóval, feszület Szent Keresztereklyével, egy pacificale. Az ezüst tálcát ezüst ampolnákkal leánya Erzsébet, Festetics grófné ajándékozta. Maga a cibórium és a szentségtartó is minden bizonnyal az ő adományuk. Mindkettő nagyon szép munka. A monstrancia - állítólag - már 1728-ban készült Ausztriában. Ugyancsak sok miseruhát ajándékozott ez a vallásos jószívű úrnő a templomnak. Kurbély püspök úr 1815. évi látogatásakor 12 jó miseruhája volt a templomnak, 3 pluviáléja, 6 vállkendője és fekete színben bársony dalmatikája. 274 Ezt még ma is használják. A szent Kereszt-ereklyéhez megvolt az autenticitás is. Az örökmécses nemcsak dísznek szolgált, hanem égett is, ami bizony ez idő tájt ritka helyen fordult elő, az egész zalai főesperességben csak Tihanyban, Zalaszentlászlón és Zalaapátiban. Ezekkel az ezüst felszerelésekkel kapcsolatban a hagyatékozó fia. Zalabéri Horváth János császári és királyi kamarás fenntartásokkal élt az 1838. évi Can. Vis. szerint: a család abban az esetben, ha e tárgyakat máshova szándékoznának elvinni, igényt tartana rájuk. 275 írásbeli feljegyzés hiányában, a korbéli templomokról ítélve, azt kell megállapítanunk, hogy az egykori rokokó gyertyatartók, szószék angyalfigurák és maguk az oltárok is ez idő tájt kerülhettek a templomba. A tiroli faragó műhelyek tipikus alkotásai, amely munkák sokhelyütt megtalálhatók. Rejtély az oltárkép eredete. Szignálás nincs rajta, de megállapítható, hogy a keret miatt levágtak belőle. Nem akármilyen művész alkotása. Maulbertschnek, aki a környékünkön sokat alkotott, van egészen hasonló Szentháromság kompozíciója: így pl. Pápán a Szt. István vértanúságát ábrá38
