Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér község eseményei 1526-tól

mint egy lovat zsákmányolni." Ugyanebben az évben Szt. Mihály napja körül éjszakai időben ólálkodtak a renegát vezette törökök a vár körül, de mikor látták, hogy nem jutnak zsákmányhoz, „visszaútjukban a szentgróti szőlőkben néhány katonát kínoztak meg". Szintén 1680-ban „ugyanaz a renegát hasonlókép éjszakai lakásainkat látogatta, de itt is csalódva a Szentpéteri malomból három foglyot vitt el". 1681-ben Hamvazószerda táján a „Bér-i praesidium (erősség) falvait kerülgették éjszaka a renegát vezette törökök, de mikor az őrség rájuk kiáltott, megfutamodtak". Ugyanabban az évben már ősszel, Szt. András-nap táján a Béri végvár szőlőhegyét támadták meg ugyancsak Német Gyurkó renegát vezetésével a törökök, s ott 7 foglyot ejtettek. Ezek egy része váltságdíjért már visszajött, a többiek börtönben vannak Kanizsán. Végül hozzáfűzi a béri véghely vajdája: „Török foglyunk nincsen."

105 Bezzeg a kemendiek mindig visszaszerezték elhurcoltjaikat, még a gyermekeket is. Ányos Péter Bér volt várkapitánya 1641—1659-ig levelezett Batthyány Ferenccel, és e levelezésben leírja a nép sok szenvedését és a saját kanizsai fogságát is. Volt is nagy szegénység. Egy 1666-os összeírás ezt mondja Bérről: „3 házas ember vagyon benne, egy vonyós marhájuk sincs."

106 Mire elérkezett a török alóli felszabadulás, akkor pedig egy nagy Zalaáradás és rákövetkező pestis tetőzte be a sok szenvedést 1790-ben.

107 A vár még állt, vitézeinek egy része a török elleni hadjárathoz csatlakozott. „A végházakból táborra ment vitézlő rend száma: Bérből 5 lovas, 10 gyalog, Szentgrótról: 6 lovas, 30 gyalog."

108 Ezt írta Nagy Ferenc egerszegi kapitány Batthyány Ádámhoz. A várban továbbra is voltak zsoldosok majdnem a századfordulóig. Sajnos a felszabadult országot a Habsburgok egyszerűen osztrák tartománynak tekintették, a megyék helyett katonai körzetekre osztották, az ország alkotmányát semmibe vették, császári önkényuralom nehezedett az országra. A katonai körzetekre való beosztást még az Anyakönyvekben is észlelhetjük. A Keresztelési Anyakönyvében ilyen bejegyzéseket találunk: Herlinger János, a babócsai regiment helybéli kapitánya (1720), vagy 1725ben: Baranyai János, a babócsai regiment káplárja, stb. Az ország nem úgy nézett ki, mint egy felszabadult ország, hanem, mint egy leigázott. A béri vár eltűnt, nem tartották fontosnak, elhanyagolták tatarozását, és így hamarosan pusztulásnak indult. Kígyós József így vall 1733-ban köveinek sorsáról: „Szála Béri kastélnak egy fala midőn fönt állott, azt néhai Horváth Ferenc Uram hordatta el és az mostani Kastéllnak fundamentumában rakták." Páll Mihály pedig: „Téglájának egyik részét pakodi templom 16