Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)
Bánffy Eszter: Csesztreg és környéke őskora
Bánffy Eszter: Csesztreg és környéke őskora A nyugat-magyarországi peremvidék, ezen belül a Lenti-medence és környéke - nyugodtan mondhatjuk - az ország egyik legváltozatosabb tája. A Zalai-dombságra jellemző észak-déli, folyóvölgyekkel tagolt vonulatoknak itt vége szakad: a szemlélő előtt vízjárta síkság terül el. Ugyanakkor a környező lapos dombhátakat borító erdőség hangulatában már az Alpokat idézi, s ez nem véletlen, hiszen mind földtanilag, mind a növényzetet tekintve a Keleti-Alpok lábához értünk. Első pillantásra is megállapítható, hogy mind a Kerka völgye számos kisebb patakjával, mind a környező lágy dombság jó feltételeket kínált az itt megtelepedni vágyó őskori ember számára is. De vajon sok évezreddel ezelőtt is hasonló éghajlatú, a maihoz hasonlóan termékeny volt ez a vidék, vagy pedig hűvösebb, csapadékosabb, esetenként meleg és aszályos periódusokkal kellett az őskor emberének megküzdenie? Ha csupán néhány évszázadot szeretnénk megtenni az időben, vannak régi földrajzi neveink, elpusztult falvakról, temetőkről és várakról szóló népi emlékezet, amelynek nyomán megkezdhetjük a kutatást. Ha néhány évezredet kell azonban utaznunk, olyan népcsoportok idejébe, amelyeknek sem nevét, sem nyelvét nem ismerjük, más segítő adatokhoz folyamodhatunk. Ezek a maguk módján ugyanúgy sok mindenről árulkodnak a szakértő számára. A táj felszíne az utolsó jégkor után már véglegesen kialakult, s nagyjából a maihoz hasonló képet mutatott. Az Alpokból lefutó folyók kavics- és kőzettörmeléket terítettek szét a síkságon, ezekből a kövekből válogatott azután az újkőkori parasztember őrlőkőnek valót. Az egykori növénytakaróról, amelynek jellege a mindenkori éghajlat függvénye, elsősorban a palinológus szakember tud értékes adatokat szerezni, mégpedig a különböző magasságú és nedvességű helyeken vett talajmintákban lelt egykori virágpollenek alapján. Őskori rétegekben előkerült növényi maradványok, szenült gabonamagvak és gyümölcsmagvak vizsgálata alapján azután az archaeobotanikus egészíti ki a természetes vegetációról alkotott képet a termesztett növények meghatározásával. Ugyanígy az archaeozoológus az egyes lelőhelyeken előkerült állatcsontok elemzése alapján mutatja 7
