Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Vándor László: Csesztreg és környékének középkori történeti topográfiája (A Felső-Kerka-völgy zalai szakasza)

szonyai szempontjából elengedhetetlennek tartunk. A falvak nevét az ott lakók használták, és természetesen saját nyelvükön nevezték el, de elfoglalt, megszállt vidéken nagyon gyakran átvették - ha azt nem is értették - az ott élők által használt neveket (a vízneveket, településneveket), így aztán gyakran el is torzították őket. Általában a falvak neve először a környező világ révén - megkülönböztetésül - rögződött, de maguk a falu lakói is elősegítették a név kialakulását. A távoli múltban születhetett a név valakinek az ötletéből, de spontánul is kialakulhatott, célja elsősorban tájékoztató, jellemző, helymeghatározó volt. Például, ha egy birtokos emberei megkérdezték, kinek az emberei, és honnan jöttek, akkor a válasz az is lehetett, hogy ők egy Péter nevű földesúré, és a Péter falujából jöttek. Az ismétlődés az állandósulás útja, nagyon sok falunév ilyen egyszerűen keletkezett. Természetesen adhattak nevet a falu lakói és a földbirtokos is. A helységnevek a korai évszázadokban nem voltak szilárdak, gyakran meg is változtak. A számos ok között a két leggyakoribb: a birtokos személyének változása, valamint magának a településnek bizonyos külsőséges változásai. A legkorábbi csoportot a falunevek között a személynévi eredetű falunevek alkotják. Nálunk a 11-12. században a személynév minden hozzáadás nélkül vált falunévvé, majd a 13. század elejétől kezdve a birtokos esetbe kerülő személynévhez összetételben a -háza, -földe, -falva, -ülése, -telke társultak.

90 Ez leginkább az egyfalus kisebb földesurak falvaira jellemző. De kaphattak ugyanígy nevet a települések alapítójáról, alapítóiról is a falvak. A földe, telke kezdetben beépítetlen birtokot is jelenthetett, a 13. századtól azonban egyértelműen falu.

91 A falunevek másik leggyakoribb csoportját a földrajzi jellegű közszavak és a tájelemek szavai adják. Elsősorban víznevekből alakult ki a falunév, de lehettek hegyek, dombok, halmok, a növénytakaró stb. is a névadók. A 12. század végétől, de különösen a 13-14. században divatba jön a templom védőszentjéről való elnevezés. Ez esetben többször névcserére is sor került. Ismerünk továbbá a lakosok foglalkozása utáni, valamint a spontán névadásból adódó népnévi eredetű faluneveket is. Ez utóbbiak a 13. századig rendszerint a népnévhez csatlakozó -i képzővel alakultak ki. A térségben gyakoriak az olyan nevek, amelyek a 48