Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Vándor László: Csesztreg és környékének középkori történeti topográfiája (A Felső-Kerka-völgy zalai szakasza)

falu lakóinak gyepűőri szolgálataira utalnak. Mindezek után Kiss Lajos alapvető etimológiai szótárára alapozva megvizsgáljuk a Felső-Kerkavidék helyneveit, először a legrégibb időkre mutató vízneveket.

92 A nyelvészet a környék jelentősebb vízfolyásainak neveiről a szláv eredetet vallja, éppúgy magánál a Kerka folyónál,

93 mint a nagyobb vízfolyások közül a legfontosabb balparti mellékvizénél, a Csertánál,

94 avagy a jobbparti Kebele pataknál.

95 Ha nyelvészeti módszereivel próbáljuk meghatározni az itt felsorolt 40 település keletkezési idejét, akkor 22 falu esetében azonnal kimondhatjuk, hogy nem keletkezhettek korábban a 12. század végénél, a 13. századelejénél.

96 A településeknek tehát 55 százaléka egyértelműen kései. Ha tovább vizsgáljuk ugyanezen faluneveket, akkor megállapíthatjuk, hogy a 22 kései településünk egyértelműen magyar névadású, a fennmaradó 15 falunévből is további 5-öt sorolhatunk ide,

97 ami azt jelenti, hogy a falvak 58,8%-a bizonyosan magyaroktól kapta a nevét. Mindössze négy szláv névadású falu yan a vidéken: Csesztreg, Irsa, Karka és Reznek (8,8%), hat falu esetében (20,5%) a bizonytalanságra vagyunk utalva. Ugyanis ezek nem szerepelnek Kiss Lajosnál (Mihon, Cup, Kolgyár, Metnek, Mihnye és IIvágy). A nem magyar etnikum jelenlétére a falu nevek mellett a víznevek alapján is következtethetünk. A víz és falunevek az itt élt szlávok emlékét őrizték meg. Az ilyen nevek száma azonban nem túl nagy, Zalában ettől keletebbre nagyobb arányban találhatók. A nevek alapján az is kiderül, hogy az itt talált, vagy telepített szláv népesség mellett egy kisebb német telepítés is volt a vidéken. Erre bizonyíték egyértelműen Németkutas, Lenti (amely a Németi - Nemti - Lenti alakuláson esett át), valamint a Ramocsa név is németből eredeztethető. A 14. század első harmadának a végén a határjáró oklevelekben megmaradt helynevek is azt mutatják, hogy a vidék lakossága ezen időszakban alapvetően magyar volt, és környezetét is magyarul nevezte meg: Gala erdő (silva Gala), Garadanvölgy, Kolgyarvölgy, Kálozkuta, Koloskuta, Csurnukszéle, Téglásvölgy, Galnazo, Hidegvölgy, Galnazovölgy. 49