Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bánffy Eszter: Csesztreg és környéke őskora

nyős területből kiemelkedő, jól védhető szigetszerű kiemelkedésen került napvilágra egy nagy épületből és több hulladékgödörből álló falujuk.

10 Ugyanitt a már késő bronzkorinak számító és a halomsírosokkal rokonnak számító ún. urnasíros kultúra népe is megtelepedett, ami nem számít különlegeségnek, tekintve, hogy a két kultúra lelőhelyeit igen gyakran találjuk egymás mellett. Az első különbség abban áll, hogy az urnasírosok különböző helyi csoportjai alig lépték át a Dunát, kapcsolataik inkább a mai Ausztria felé mutatnak. A másik különbség ennél lényegesebb: A kelet-alpi fémműves központok némelyike a hatalmas kiterjedésű urnamezős kultúra igazi fellegváraivá alakult, ahol a városias fejlődés mellett a bronzipar európai jelentőségűnek mondható. Ilyen volt a nyugat-dunántúli Sághegy és a Kőszeg melletti Velemszentvid, ahol a meredek hegyoldalról kétoldalt lefutó földsáncok között teraszos rendszerű, szabályos rend szerint épített házak csoportjai álltak; a hegycsúcshoz közelebb esőket gazdagabb, lejjebb egyre egyszerűbb emberek, kézművesek, parasztok lakhatták. Ezek egyes kutatók szerint a velemi „őstelep", ahogyan első ásatója, báró Miske Kálmán a század elején nevezte,

11 az égeikumi Mükénéi kultúrkör akropoliszaival, fellegváraival hasonlítható össze.

12 Ilyen települések a Csesztreget övező dombvidékről egyelőre nem ismeretesek. Minthogy azonban a két terület földrajzi adottságai meglehetősen hasonlóak, nem lenne nagy meglepetés, ha az elkövetkező évek terepbejárásai során jelentősebb későbronzkori településre, vagy későbronzkori urnatemetőre bukkannánk. Zala megye szomszédos vidékeit, a Válicka és a Principális völgyét övező dombokat Patek Erzsébet gyűjtése szerint sűrűn lakták az urnamezős kultúra emberei.

13 Legújabban pedig a már kétszer (az újkőkor végén és a korabronzkorban) felemlegetett Balatonmagyaród-Hídvégpusztán találtunk urnamezős, árokkal körülvett települést, amely a hídvégpusztai dombot körülölelő védművek közül a legfiatalabb, és egyben legnagyobb kettős árokrendszer. Ebbe a korszakba tartozó hamvasztott sírokat, illetve egész temetőket nagyobb számban találtak a Kis-Balaton más területein is, mind a korábbi halomsíros, mind pedig az urnamezős időszakból: ez utóbbi egyúttal a bronzkor végét is jelenti a Dunántúlon.

14 16