Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bánffy Eszter: Csesztreg és környéke őskora

és tapasztalatcserét az egyes csoportok között. Ilyen korból származó lelőhelyről már most tudunk a Csesztregtől délnyugatra fekvő határszéli dombok egyikén. Hogy kezdhetünk-e itt is ásatásokat a közeljövőben, csupán pénzkérdés. Lehetséges, hogy itt is hasonlóan szenzációs leleteket rejt a föld mélye? Bizonyos, hogy a korabronzkorban már olvasztottak ónnal vagy antimonnal ötvözött rezet, vagyis bronzot. Bronz ékszerek és főleg fegyverek készítése és használata azonban csupán a bronzkor derekán vált jelentős mértékűvé. A dunántúli Kisapostagi- és az ún. mészbetétes edények kultúrájának régészeti hagyatékában ennek ellenére kevés a bronztárgy. Ennek oka kézenfekvő: a bronz mint nyersanyag túl nagy értéket képviselt ahhoz, hogy a tárgy megrongálódása után veszni hagyják, ezért amit lehetett, újraolvasztottak. Hiába, a békés fejlődés évszázadai nem mindig előnyös a kései utókor régészei számára! Számunkra sokszor az a szerencse, ami az őskori embernek katasztrófát jelentett: ha leégett a háza, benne minden használati tárgya, vagy ha idegen népek betörése fenyegetett, és kincseit igyekezett jobb időkre biztonságba helyezni, vagyis elásni. Elrejtett értéktárgyait azonban nem tudta kiásni, ha a betolakodók megölték vagy elkergették. így hát a régész szerencséje megint csak az őskori embert ért szerencsétlenségtől függ. Ilyen zavaros, külső fenyegetéssel teli időszak a középső bronzkor vége felé, a Kr. e. 14. században következett be, és a kutatók a Dunaújváros mellett talált hatalmas elrejtett kincsleletek után Koszideri horizontnak nevezik. Minden bizonnyal a Nyugat-Európa felől a Dunántúlra betörő indoeurópai népcsoportok, az ún. halomsíros kultúra népe okozta e veszedelmet, s talán az sem véletlen, hogy a Zala folyó átkelőhelye melletti hatalmas őskori település, BalatonmagyaródHídvégpuszta köré a középső bronzkori Kisapostagi-kultúra településének lakói mély árokkal vették körül, s így tették védhetővé a dombtetőre épített lakhelyüket. Csesztreg környékén hasonló, esetleg védművekkel körülvett települést inkább a magasabban fekvő felsőszenterzsébeti, vagy zalabaksai dombok környékén várhatunk. A halomsíros kultúra népe a Kr. e 13. századra a mai Magyarország legnagyobb részét elözönlötte, ismét egységes kultúrát teremtve a Tiszától a Dunántúlig. Zala megyében is igen sok régészeti nyomot hagytak maguk után, a Hahóti-medencében például egy mocsaras-vize15