Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - A 65 éves pusztaság

IV. fejezet: Az új Véged A 65 éves pusztaság Amint láttuk Véged nemsokkal az ország török iga alóli felszabadulása előtt elpusztíttatott. Az életben maradt jobbágyok elköltöztek a környék még létező falvaiba. Az egykor virágzó faluból nem maradt semmi. A jobbágyok házai, a templom és más épületek lassan összedőltek. Minden az enyészet martaléka lett. A valamikor szebb napokat látott falu helyét lassan benőtte a gaz és az erdő. A jobbágyok által egykor művelt szántóföldek azonban a pusztulás után sem maradtak parlagon, ezeket a szomszédos falvak lakói a végedi földesurakkal kötött szerződések alapján művelték. A föld használata fejében bizonyos részt adtak a termésből a birtokosoknak, Telekesi Török Imrének és Esterházy Mihálynak. A szántók, rétek és erdők használatáért azonban nem csak terméssel fizettek a jobbágyok, hanem esetenként pénzzel váltották meg a földhasználatot. A Végedhez tartozó legelőkön és erdőkben a szomszédos falvak gulyásai és kanászai legeltették és makkoltatták állataikat. Akadtak azonban olyan falvak is ebben az időszakban, amelyek nem akartak fizetni a végedi földekért. Ilyen eset fordult elő 1675-ben, amikor a széplaki jobbágyok engedély és mindenfajta fizetség nélkül használták a Végedhez tartozó földeket. Sertéseiket engedély nélkül makkoltatták a végedi erdőben, amelynek tulajdonosa Esterházy Mihály volt. A jogsértést úgy torolta meg rajtuk Esterházy, hogy állataikat elhajtatta embereivel az erdőről. Az elhajtott sertéseiket csak úgy kaphatták vissza a széplakiak, hogy megfizették a kirótt büntetést és engedelmességet fogadtak Esterházy Mihálynak. Olvassunk bele a jobbágyok által megíratott, engedelmességet fogadó levélbe: "Mi Széplakon lakozó polgárok, nevezet szerént Tánczos János, Kiss György, Bakonyi Mihály adjuk tudtára mindenkinek, akiknek illik, hogy az elmúlt héten Tekintetes és Nagyságos Galántai Esterházy Mihály uram Ö nagysága bizonyos számú sertvés marháinkat az ő maga örökös végedi pusztájáról elhajtatván, azok fölött megalkudván ő Nagyságával, bizonyos összegért kezünkhöz szabadította. Kihez képest arra kötelezzük magunkat, hogy ennek utána az Ö Méltósága végedi pusztáján nem hatalmaskodunk, rajta se sertvés, se egyéb féle marháinkat hatalmasul s különben sem őrizzük s nem is őriztetjük, hanem csak ha annak módja és rendi szerint meg bérölvén az erdőt Ö Nagyságától és igazságosan megfizetjük. Adjuk ezen testimonális levelünket 93