Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - Visszatekintés

már puszta. Hibáját úgy javította ki, hogy a szövegből kivakarta Véged nevét. Az írnok tévedése arra mutat, hogy nem sokkal korábban szűnhetett meg Véged, a tény még nem tudatosult a megyei hivatalnokban. Semmi sem utal arra, hogy kik voltak Véged elpusztítói. Elképzelhető, hogy a törökök voltak, de lehettek akár a császári csapatok is. A törökökre utal szinte állandó portyázásuk és ezek során mutatott teljes kíméletlenségük. A Habsburg császárság végvári katonái és zsoldosai azért kerülhetnek szóba, mert kíméletlenségben nem sokkal maradtak le a törökök mögött. Ők Véged pusztulása idején kezdtek kegyetlen protestánsüldözést.

243 Lehetséges, hogy protestáns lakói miatt kellett elpusztulnia a falunak. Az sem elképzelhetetlen azonban , hogy a végediek megunva a folytonos üldözést, önként elköltöztek sorsára hagyva Végedet. Véged életben maradt jobbágyai elköltöztek másik falukba, ahol védelmet és munkát találtak a maguk számára. Ezt bizonyítja az 1702-ben végzett tanúkihallgatás jegyzőkönyve.

244 Az első tanú, Bakics Péter volt és 1648-ban született Végeden, a falu pusztulásáig élt itt, utána Batykra költözött. Amikor Batyk is elpusztult, akkor költözött át Türjére, ahol 1702-ben is lakott. A második tanú Kertész Gergely volt, aki 1654-ben született Végeden. Ö szintén Batykra került, majd annak az elpusztítása után Türjére költözött. Az életben maradt jobbágyok másik része Szentgrótra vándorolt. Az 1659. évi urbáriumban még nem találunk olyan nevet, amely Végedről ismerős volna. Az 1681. április 10-én kelt urbáriumban már szerepel Kertész András, Kertész Ferenc, valamint Vörös János jobbágyok neve.

245 Tehát ezek a jobbágyok nem a szomszédos Batykra menekültek, hanem egyenesen Szentgrótra, ahol a vár mellett biztonságban érezhették magukat. Visszatekintés Sajnos Véged számára a középkori virágzás után hamar bekövetkezett a hanyatlás. 1532 után sorozatban érték a falut kisebb-nagyobb pusztítások. A 16. század első felében még maradt annyi idő egy-egy támadás között, hogy nagyjából helyre tudják állítani a jobbágyok falujukat. A század végére azonban olyan sűrűn érték a támadások Végedet, hogy volt olyan időszak amikor senki sem lakott a faluban, hanem a környék mocsaraiban húzták meg magukat a jobbágyok. A végediek egy-egy csendesebb időszakban visszatértek a faluba és folytatták a termelést. A jobbágyok munkája eredményeképpen a hadjáratoktól mentes időkben fejlődésnek in89