Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

I. fejezet: Zalavég története az őskortól a honfoglalásig (írta: Horváth László András)

lévő telep sokkal kisebb lehetett ennél. Az újkőkor késői szakaszából már több település helyét tudjuk meghatározni. Ezek az előzőnél lényegesen kisebbek, leletanyaguk is szegényesebb. Ilyenekkel találkozhatunk a LaposRemici dűlőben, az Újtelepi Tsz istállók szomszédságában, Pusztagáton és a Kánya-pataki réten. Ma még pontosan nem tudjuk, milyen változások történtek az újkőkor végén és mi vezetett a következő nagy korszak, a rézkor kialakulásához. Annyi már majdnem biztosnak látszik, hogy a klíma jelentős átalakulása fontos szerepet vitt ebben. A megváltozott feltételek az emberektől is megkövetelték a fokozott alkalmazkodást. A földművelés, ha nem is szűnt meg, de jelentősen visszaszorult ebben a korszakban, ugyanakkor viszont megnőtt az állattartás szerepe. Érdekes tény, hogy míg a rézkor középső szakaszában más területeken számtalan lelőhelyet ismerünk, addig itt szinte nincs is biztosan idesorolható leletanyag. Talán a Mikosd-puszta melletti, már Zala megyéhez tartozó kis patakparti részt sorolhatjuk ide. A rézkor végi településeket a Kellő-dűlőben, az újkőkorral együtt talált és feltételesen az Alsó-közép-dűlőben talált leletek jelentik. A következő nagy történelmi korszakból, a bronzkorból sem sikerült lényegesen több adatot gyűjtenünk. A korai és a középső szakaszból, a megye többi területén gyűjtött tapasztalatokkal összhangban, nem ismerünk leleteket. A késői bronzkorhoz azonban több ilyen is köthető. A Szegedidűlő északi részén, a lankás patakparton viszonylag hosszan gyűjthetők a későbronzkor emlékei. Hasonló korú leleteket találtunk a falu nyugati határában az Új-hegyen is. E fémekben gazdag és a társadalmi rétegződés magas fokát elért korszak eddigi legjelentősebb lelete egy bronz sarló, amely a Szajki halastavak déli végében került elő. Feltételezésünk szerint ez egy nagyobb és az ellenséges támadás elől elrejtett kincs része lehetett. A bronzkorral tulajdonképpen lezáródik a szorosabb értelemben vett őskor. Az ezt követő vaskor már több helyen -az eddigiekkel ellentétbennéven nevezhető népekkel jellemezhető, valódi történeti korként szerepel. Zalavégen és környékén eddig egyetlen ilyen települést vagy temetőt sem sikerült felfedeznünk, így még hozzávetőleges képünk sincs erről a periódusról. A népességet tekintve valószínűleg nem jelentett nagy változást a késővaskori keltákat váltó rámái uralom. A korábbi lakosság minden jel szerint eredeti helyén maradt, csak anyagi kultúrája alakult át az évszázadok folyamán. Ilyen települések lehettek az Új-hegyen, az Alsó-Recsege dűlőben és Mikosd-puszta mellett. 8