Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A 17. századi Véged

utolsó olyan esemény Végeddel kapcsolatban, amikor a Sitkeyek és rokonaik még mint a falu egyedüli birtokosai szerepelnek. A következő néhány évtizedben nem szerepel a család ügyeiben Véged neve. Időközben több idegen család szerez meg birtokrészeket Végeden tisztázhatatlan körülmények között. Sitkey Ádám és Sitkey Péter vitájának az idején a török forrásokban is találkozhatunk Véged nevével. A fehérvári szandzsák 1632. évi defterében találhatók a következők: Szentgrót tartományhoz tartozó falvak: "..., Óhid, Szt. Martin, Kis Körte, Kotán, Udvarnok, ..., Szege".

210 A defterben szereplő települések nevei egy része, közöttük a Szentgróthoz tartozó falvak nevei is igen durván eltorzítva szerepel. Valószínű, hogy a Kis Körte szó Kisgörbőt, Kotán Koppányt a Szege pedig Végedet akar jelenteni. A magyarul nem tudó török defterdár a hallás alapján csak ennyire elferdítve tudta leírni a faluk neveit. Ekkor a falu értékét 3000 akcséra becsülték a törökök, tehát ebben az esetben már többre értékelték mint 1570-ben, amikoris csak 500 akcse értékre becsülték. A következő évtizedben csak a türjei prépostság pereskedéseivel kapcsolatban hallunk Végedről. 1635. február 24-én Sobry Márton veszprémi nagyprépost iktatta be a türjei prépostságba Santich Mátyást. A beiktatás után Santich Mátyás nagy lendülettel fogott hozzá, hogy a türjei prépostság anyagi ügyeit rendbe hozza. Első lépésként a prépostság elveszett birtokait akarta visszaszerezni, a meglévő birtokok tulajdonában pedig saját magát megerősíttetni.

211 A birtokok visszaszerzésére az első lépést 1636-ban tette meg. Ekkor Perneszi Ferenc és Darabos László Zala vármegyei alispánokkal tiltakozó levelet állíttatott ki, amelyben eltiltja a FelsőTürje, Apsa, Hetye, Bánya és Hagyofölde nevű puszták használatától a szomszédos falvakat, közöttük Végedet, Batykot és Zalaszeget is.

22 Ezek szerint a felsorolt falvak lakói addig amíg nem volt erőskezű türjei prépost, jogtalanul használták a földjeit. Kezdetként ezt a jogtalan földhasználatot akarta megszüntetni Santich tiltakozásával. Mivel a prépostságnak szüksége volt a türjei birtok határainak megállapítására, ezért többször is kérte az erre vonatkozó tanúkihallgatások megtartását. A legjelentősebb kihallgatásra Homonnai Drugeth János országbíró 1636. december 13-án kiadott parancsa alapján került sor. Ekkor három vármegye területéről hívták össze a kihallgatandó tanúkat. Mivel nagyszámú tanú meghallgatásáról volt szó, ezért két részletben szervezték meg a lebonyolítását. 1637. március 15-én 59 tanút, augusztus 17-én pedig 72 tanút hallgattak ki a királyi megbízottak.

213 A március 15-i kihallgatás első kérdése így hangzott: "Tudja-é a tanú, hogy a végedi, bögötei, türjei határ a peresztegi partos 79