Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

I. fejezet: Zalavég története az őskortól a honfoglalásig (írta: Horváth László András)

I. fejezet: Zalavég története az őskortól a honfoglalásig (írta: Horváth László András) Zala megye valamennyi településéhez hasonlóan Zalavég története az időszámításunk előtti évezredekben kezdődik. A faluban végzett rendszeres őskori kutatások hiányában igen nehéz helyzetben van az, aki e terület őstörténetéről akár csak vázlatos képet is kívánna adni. írott források hiányában kizárólag a régmúlt tárgyi hagyatékára támaszkodhatunk. A régészeti terepbejárások során, a szántás nyomán felszínre került cserépdarabkákból, kőeszközökből, apró csontokból vagy fémtárgyakból csak igen szűk keresztmetszet rajzolható meg a több ezer év históriájából. A felszínen fekvő, sokszor jellegtelen tárgyakból legtöbbször csak az őskori származás állapítható meg, ezen belül kormeghatározás nem lehetséges. A falu 24 eddig ismert lelőhelyéből 13-ban találkoztunk ilyen esettel. Zalavég ma is használt és az Árpád-korban épült temploma melletti ásatásokon, illetve a falu nyugati végében álló Osztavár mellett is kerültek elő jellegtelen őskori cserepek. Pontos kormeghatározásuk jelenleg nem lehetséges, csak a további kutatások során lehetne azt eldönteni. Hasonló a helyzet Okoliban, a Szegedi-dűlőben, Felső-Recsegén, Újtelepen, Mikosd-puszta környékén vagy a Molnár-táblán. Valamennyi helyen az őskor valamelyik szakaszából származó települést rejt a föld. Házaikat, hulladékgödreiket, kemencéiket csak ásatások hozhatnák felszínre. Zalavég területe, kiváló földrajzi fekvésének köszönhetően, az emberi történelem során mindig is lakott település volt. A legkorábbi, őskori megtelepedésről eddig nincsenek adataink, de a Zala folyó közelsége és a falunk keresztül folyó bővizű patakok alapján joggal feltételezhetjük, hogy a vadászó, gyűjtögető hordák is megtelepedtek ezen a vidéken. Az i.e. 6. évezredben bekövetkezett hatalmas változások során jelentősen megnőtt a Kárpát-medence lakosainak a száma. A földművelésre és állattenyésztésre átállt gazdaság a korábbinál lényegesen jobb életfeltételeket teremtett. Az ekkor induló újkőkor lakossága, eddigi ismereteink szerint viszonylag kis számú, de annál nagyobb méretű településen lakott. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy Zalavégen csupán két ilyen lelőhelyet ismerünk. Az egyik a Kellő nevű határrészben, a másik pedig a Pusztagát dűlőben van. A temető déli végében induló lelőhely, mintegy 800 méter hosszúságban halad dél felé, egészen a batyki határig. A másik lelőhelyen 7