Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - Véged a török-magyar háborúkban

pakodtak. Itt valamelyik falu határában átkeltek a Zala egyik gázlóján és bejutottak a Farkas erdejébe. Ebben a hatalmas erdőségben el tudtak tűnni a figyelő tekintetek elől és váratlanul tudtak rátörni a veszélyt nem is sejtő vasi kemeneshát falvaira. Ezeknek a portyáknak a béri várnak kellett volna útját állni, de erre nem volt képes.

195 A sokat emlegetett Farkas erdeje amint tudjuk a mai Szajki erdővel azonos. A mainál sokkal nagyobb erdőség a 17. században lenyúlt a Zala mocsaraiig, így szinte az erdőben feküdt Véged is. Megállapítható, hogy a törökök szokásos portya útvonala éppen Végeden vezetett keresztül, mivel csak erre vezettek könnyen járható utak észak felé. Ebben a nagykiterjedésű erdőben a török mozgása nem volt megfigyelhető, tehát a rablásaikat csak nehezen vagy egyáltalán nem tudták a magyarok megakadályozni. A török figyelésére levélben felszólított falvak elég kényelmetlen helyzetbe kerültek. Ha nem jelentették a török csapatok mozgását, akkor Batthyány Ádám állt bosszút rajtuk, ha viszont a parancsnak megfelelően jelentést tettek róla, akkor pedig a törökök gyújtották fel a falu bosszúból. Ennek megfelelően a falvak kétféle nyomásnak voltak kitéve, azonban bármelyiknek engedtek, a másik fél mindig kárt okozott nekik. A katonák ellen semmit sem tudtak tenni, teljesen védtelenek voltak. Az 1640-es években újra megélénkült a seregek mozgása a vidéken. 1640. decemberében Batthyány I. Ádám csapatai táboroztak Végeden. Erről egy december 13-án kelt levélből értesülünk, amit Pölöskei Eördögh István írta Batthyány Ádámnak.

196 A levélben kimenti magát amiatt, hogy nem tudott megjelenni egy szentgróti temetésen. Valószínű, hogy az említett temetés valamelyik Hagymássy családtag temetése volt. A levélből tudjuk, hogy ott volt Esterházy Miklós nádor és Batthyány Ádám főkapitány is. A kanizsai törökök nem tudván ezekről az eseményekről, portyára indultak. Egészen Henyéig jutottak, a Zalán akartak átkelni Alibánfánál, mivel a Végeddel szomszédos Martonfa megsarcolására készültek. Az útközben elfogott magyaroktól azonban megtudták, hogy Batthyány Ádám és a nádor "hadai mind Végeden és az ott körül való falvakon fekszik". Ettől úgy megijedtek, hogy visszafordultak és csak a nemesapáti molnárt vitték el magukkal. Végedet tehát ismét támaszpontnak használták a hadviselő felek. Valószínű, hogy a nádor és a főkapitány kíséretében jelentős számú katona volt, akiket Végeden és a szomszédos falvakban szállásoltak el. A katonáknak az ellátása bizonyára nem kevés gondot okozott a falubelieknek. Ebben az esetben szerencséjük volt a katonákkal, mert ha nem lettek volna itt ezek a magyar csapatok, akkor bizonyára Véged is a megsarcolás sorsára jutott volna. 74