Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - Török pusztítások a 16–17. században

desúr, vagy a török, vagy a rablók vitték el tőlük. Ennek következtében pedig nem csoda, hogy folyamatosan szegényedtek a falubeliek. A korábbi gazdag jobbágyok közül ekkorra már sokan a zsellérsorsra jutottak. A zsellérek kezében a régi egész jobbágyportáknak csak a negyede vagy még annál is kisebb része maradt, így a falu nagyságra is jelentősen lecsökkent. A 16. század végén íródott adatok arra utalnak, hogy Véged pusztaságának az idején sem költöztek el a falubeliek a környékről, hanem valahol itt bujkálhattak. Erre mutat az, hogy 1584 után rövid időn belül újra 17 portát számlál a falu. Ha a környék más falvaiból, vagy a Sitkeyek távolabbi birtokairól költöztek volna ide jobbágyok, akkor nem ment volna ilyen gyorsan ez a betelepítés, hiszen idegenből bizonyára nem szívesen költözhettek a jobbágyok a török által veszélyeztetett területre. Valószínű tehát, hogy a falu régi lakói telepedtek vissza falujukba. Erre utal, hogy a későbbi időkben ugyanazokkal a családnevekkel találkozunk a faluban mint a felégetés előtt. Egy néhány évvel későbbi adóösszeírás megadja a választ a kérdésre, hogy hol éltek Véged lakói a pusztaság évei alatt. Az 1596. évi adóösszeírásban találjuk, hogy a török elől elmenekült végedi jobbágyok a Zala folyó mocsaraiban, Bér mellett húzták meg magukat.

177 Ez az adat adja meg a magyarázatot arra, hogy honnan kerültek elő a végediek olyan hirtelen az 1584-85 közötti időszakban. Valószínű, hogy a falu majdnem egy évtizedes pusztasága alatt ők a mocsárba visszahúzódva élték életüket. Ez a mocsárban való bujkálás annyit jelent, hogy a végedieknek ismerniük kellett a mocsarat, ahova elbújtak a török elől. A mocsár ismerete arról vall, hogy a végediek között voltak olyanok, akik vízi munkával foglalkoztak, ezért jól ismerték a mocsár területét és tulajdonságait. Ismerniük kellett a mocsárban található rejtett szigeteket, járható részeket és a benne való közlekedést. A mocsár ismeretéről azonban másra is lehet következtetni, mégpedig arra, hogy a mocsár a végedieknek a tulajdona volt. Ha nem a falu területéhez tartozott volna, akkor bizonyára nem engedték volna a mocsár birtokosai, hogy abban idegenek szabadon mozogjanak. A korábbi határjárások is arra utalnak, hogy a Zalabérrel szemben lévő, Zala folyó, Kánya patak és Ágas patak által határolt terület a Sitkeyek tulajdona lehetett. A batyki birtok határa az Ágas patak volt, a barlabáshidai és bozoli birtokok határa pedig a Kánya patak lehetett.

178 Mivel a török időkben a környék nagy része különben is mocsaras és erdős terület volt, így a végedi jobbágyok könnyen találhattak olyan rejtekhelyet ebben a mocsárban, ahol el tudtak rejtőzni. 66