Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)
III. fejezet: Véged a török korban - A Sitkey család birtokügyletei
A Sitkey család birtokügyletei 1567-ben Sitkey András leánya Veronika és édesanyja Kolos Barbara -akinek a második férje Dénesfalvi Benedek volt- perelték rokonaikat bizonyos birtokrészekért. Veronika és anyja az Sitkey András halála után nekik járó birtokokat követelték Sitkey Jánostól és a közben türjei préposttá lett testvérétől, Mihálytól. Veronika apja testvére volt Mihálynak és Jánosnak, mindhárman Sitkey Gergely fiai voltak. Mivel Sitkey János és Mihály nem adta ki a követelt birtokrészeket Veronikának és anyjának, ezért perre került sor. Avasvári káptalan 1567-ben perbe idézte a feleket a Veronikának járó leánynegyed ügyében. 179 Az általa követelt birtokrészek között találjuk Véged részeit is. A per végeredménye nem ismert. Valószínű, hogy Sitkey Veronika és édesanyja csak bizonyos megváltási összeget kaphatott a birtokok helyett, mivel a Sitkey család tagjai ekkor még féltékenyen őrizték birtokait. Vigyáztak arra, hogy az őseik által nehezen megszerzett birtokok ne kerüljenek idegenek kezébe. Néhány évvel később egy hatalmaskodás és az azt követő per tájékoztat bennünket Végedről. A Gersei Pető Péter és Peleskei Eördögh István Zala vármegyei alispánok elnöklése alatti törvényszék ugyanis Szentandrási Egyházi főbíró által 1570-ben maga elé idéztette Szentlászlói György nemest. 180 A perbeidézésre azért került sor, mivel Hahóthy Miklós panaszt terjesztett be Szentlászlói ellen. Hahóthy Miklós egyik Falkos falubeli jobbágya, bizonyos Csákány Bálint a feleségével és gyermekeivel, valamint minden vagyonával el akart költözni ura birtokáról. Hahóthy ezt nem engedélyezte, mire a jobbágy elszökött. Hahóthy a szökevények üldözésére küldött két másik jobbágya azonban Véged faluban, az ott átvezető közúton elfogta a menekülőket. Az elfogottakat vissza kívánták vinni Falkosra. A hazafelé induló jobbágyokat azonban elfogatta Szentlászlói György az embereivel. A szökött jobbágycsaládot kiszabadította, az őket utolérő két másik jobbágyot pedig súlyosan megverette. Emiatt idézték perbe a vármegyeiek Szentlászlóit. Az idézésről kiállított oklevélben találkozunk először Végedi közút megjelöléssel, a szövegben "via publica" kifejezés szerepel. Sajnos nem ismerjük a menekülő jobbágyoknak az úticélját, így nehéz azonosítani, hogy a falu melyik útját nevezték közútnak. Mivel az említett jobbágycsalád délről menekült, feltételezhető, hogy a Szentgrót-Pereszteg közötti útról lehet itt szó. A Szigetvár eleste utáni pusztítást éppen csak kiheverő Végeddel kapcsolatban egy újabb, családon belüli zálogügylet történt az 1573-as évben. Ekkor Nagysitkei Sitkey János visszaadja rokonainak Sitkey Benedeknek 67
