Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A 15. századi Véged

szik, hogy már a középkorban is ismerték a "szökés közben megölték" kifejezést!) Szentgróti László Sitkey Mihály halála után annak birtokait is kifosztatta. Valószínű, hogy a tettért semmilyen büntetést sem kapott, mert Dabronc következő birtokosát ugyanúgy zaklatta, mint szerencsétlen sorsú elődjét. Egy 1421. évi oklevélből megtudjuk, hogy a Sitkey Mihály halála után Kocsi Török Andrásnak adott birtokot Szentgróti László hatalmasul elfoglalta, leromboltatta, sőt még a falu házainak a helyét is felszántatta.

89 Ilyen előzmények után került sor a Sitkey családon belül a pereskedésre, mégpedig az örökösödés miatt. Sitkey Mihálynak ugyanis csak egy leánya, Katalin született. Mivel a középkori szokások és törvények nem tették lehetővé, hogy az apa birtokait teljes egészében leánya örökölhesse, így Katalin csak a birtokok negyed részére tarthatott jogot. Ezt a részt nevezték leánynegyednek. A törvény alól csak a király adhatott felmentést, mégpedig oly módon, hogy "fiúsította" az illető leányt. Ez a fiúsítás annyit jelentett, hogy a leánynak fiú örökössel azonos jogokat adományozott az uralkodó. így jártak el Katalin esetében is. 1422. november 18-án Zsigmond király Sitkey Katalint, Gersei Pető fia László indítványára fiúsította a Vas vármegyei Sitke, Tokorcs és Bajt, valamint a Zala vármegyei Véged és Gyűrűs falvakban lévő minden birtokrészében.

90 A király a fiúsítási okmány kiadását a leány árvaságra jutásával indokolja, de apjának érdemei, amelyeket a husziták elleni harcokban szerzett azok is ezt támogatják. Katalin fiúsítása kiváltotta a rokonság ellenkezését, hiszen az elhalt Mihály birtokainak egy része rájuk szállt volna. A család Nagysitkei ágának tagjai perrel támadtak a fiúsított Katalin és nagybátyja Gotthárd, tehát a Kissitkei ág ellen. 1424-ben Sitkey György fia Jakab, Mátyás fia Dénes és Lőrinc fia Bertalan ellene mondottak, hogy Sitkey Katalint, nagybátyját Sitkey László fia Gotthárdot -aki egyben gyámja is volt Katalinnak- beiktassák a fentebb említett falvakban lévő birtokrészekbe.

91 Ennek az ellentmondásnak csak annyiban volt jogalapja, hogy az elhunyt családtag birtokai a már sokszor említett ősiség törvénye szerint felosztásra kerültek volna a család tagjai között. Feltehetőleg elveszítették ezt a birtokpert a Nagysitkeiek. Ha az ősiség törvényét vesszük alapul, akkor mint legközelebbi rokon Sitkey Gotthárd örökölt volna, aki testvére volt Mihálynak. Erre a pervesztésre utal, hogy 1425-ben már Katalin és a nagybátyja pereskedik egymásai a birtokok felosztása miatt. A vita végén békés egyezséget kötöttek egymással a felosztással kapcsolatban. A felek egyezségét 1426. március 12-én Bécsben kelt oklevelében a király is megerősítette.

92 Az oklevélben Zsigmond részletesen átírja a két fél között Nagy- és Kissitke, Tokorcs, Bajt, Vinár, Véged, valamint Gyűrűs falvak vonatkozásában létrejött 34