Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

VI. fejezet: A zalavégi plébániatemplomról (írta: Kostyál László)

A külön téregységként interpretálható főszentély egyenes zárófalához komponált nagyméretű barokk oltárretábulum egykor a mainál díszesebb volt. Két, néhány éve restaurálásra kiemelt szobra ma is a plébánián porosodik. Az oltárképet gazdagon tagolt, előreugró párkányrészietet hordozó, volutás fejezetű oszlop- és egyszerűbb, alacsonyabb, festett pillérpár fogja közre. Az oszlopok fölött elhelyezett két váza közül a baloldali már hiányzik. A felépítmény felső része a zárófalhoz illeszkedő íves lezárást kapott. A kitárt szárnyú, adoráló angyalpártól kísért, fülkeszerűen bemélyedő ajtaján feszülettel, mögötte kagylóval díszített szentségház az oltármenzán nyert elhelyezést. A 18. század második feléből származó oltárkép a sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. Középpontjában ágaskodó lovon ül a katonaruhás, sisakos szent, s könnyed eleganciával, enyhén csavarodó testtel döfi hosszú lándzsáját a kép jobb alsó sarkában tekergő, hosszú farkú, lólábú, szárnyas sárkány kitátott szájába. A jelenetet a felhők közül szemlélő hat kandi puttó egyike a vértanúságot jelképező -az ábrázolás témájához egyébként kevéssé illő- pálmaágat viszi a szent felé. A füves, dombos tájon folyó küzdelem hátterében konkrét környezetjelző elemet nem találunk. A szentély északnyugati sarkában található a középkori templombelső egyetlen megmaradt emléke, a ma szenteltvíztartónak használt egykori keresztelőkút. A két mellékapszisban mellékoltárok láthatók: az északiban a Lourdes-i Szűzanya-, a déliben a Jézus Szíve-oltár. Mindkettő jellegtelen, a 20. század elején készült. A mellékszentélyeket a főszentélytől elválasztó falpillérpár előtt baloldalt Kis Szent Terézke rózsát és feszületet tartó gipszszobra áll, jobboldalt pedig a gyermekét tartó Mária 18. századi faszobra kapott helyet. Mindkettőjük fején korona, a Szűzanya palástot s bíbor ruhát visel, baljában jogart, a kis Jézus pedig arany országalmát tart. A jobboldali mellékhajó keleti ablaka alatt, a középkori bejárat helyén kialakított falfülkében századunk elején készült gipsz Szent Antal-szobor áll, karján a könyvön ülő s liliomot tartó gyermek Jézussal. Az épület mai freskódíszét 1942-ben készítette Csébi Gál József. A szentély északi falát a koldusnak alamizsnát osztó Árpádházi Szent Erzsébet, déli falát Szent László alakja díszíti. A szentélyboltozaton a Szentlélek galambja és Veronika kendője, ez utóbbi mellett két régi keresztény szimbólum, a miseáldozatra utaló hal és kenyér látható. A diadalív fölé, a főhajó zárófalára a Kálvária keresztrefeszítési jelenetét festette a művész. A kép mind archaizáló, mind aktualizáló vonásokat is mutat. A kereszttől balra a Megfeszített összetett kézzel könyörgő "tanítványai" térdelnek (a bal szélen 164