Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

VI. fejezet: A zalavégi plébániatemplomról (írta: Kostyál László)

a saját nevét egy táblán mutató festővel), a jobb oldalán a "feszítsd meg"-et kiáltók mutogató, beszélgető társasága látszik. Mindkét csoport modern polgári ruhát visel. A megfestett alakoknak alighanem konkrét személyek voltak a mintái. A háttérben -az ábrázolás keletkezési idejére utalóan- kissé ködbe vesző háborús jelenet játszódik. A főhajó mellékhajók fölé nyúló falát Krisztus evangéliumának négy pillére, a négy evangélista kerek medalionba foglalt szimbóluma ékíti: baloldalt (a bejárat felől) Lukács és Máté, jobboldalt János és Márk. Az északi mellékhajó tagolatlan falfelületére Szent István életének két jelenete került. Középen a magyar katolikus egyház atyjaként számontartott uralkodó fiát, Szent Imre herceget oktatja, a szentély felőli boltszakasz falán pedig féltérdre ereszkedve ajánlja fel koronáját a Magyarok Nagyasszonyának, aki egy felhőn trónolva jelenik meg előtte. A templom egyszerű kivitelű, újklasszicista orgonája 1889-ből származik. A századunk első felében készült gyóntatószék a karzat alatt, a feljáróval átellenben kapott helyet. E színvonalát tekintve provinciális egyház tehát három korszak nyomait őrzi. Építészeti struktúrája és a szentély szenteltvíztartója a 13. századra utal, tornya, főszentélye, belső teréből főoltára és Mária-szobra a 18. század közepének második felének ízlését tükrözi, míg a szobrok nagyobb része, az orgona és a freskódísz az utóbbi jó száz év terméke. A stílusegyveleget a mindenkori művészeti fejlődést csak távolról követő vidéki kismesterek meglehetősen közepes s így jellegzetesség nélküli kvalitást eredményező tevékenysége részben oldja, de a szemlélőnek a nagyrészt elpusztult hajdani berendezés nyomán így is hiányérzete támad. (Ez a művészettörténeti áttekintés a zalavégi templomról még az 1992. évi belső felújítás előtt készült, ezért néhány, azóta a templomban már megszüntetett részletet is leír.) 165