Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A falu kialakulása

kanonokságot egészen 1236-ig viseli. 1236-ban tagja volt annak a bizottságnak is, amit IV. Béla király küldött ki azzal a céllal, hogy visszaszerezzék a korábban eladományozott Zala vármegyei királyi várföldeket. Az 1241-45 közötti években pozsonyi préposti címet viselt, de emellett veszprémi kanonok is volt. Az 1241-42-es tatárjárás idején elkíséri a királyt a dalmáciai Trau várába, ahova IV. Béla menekült a muhi csata elvesztése után. Itt valamilyen súlyos incidens történhetett kettejük között, mert a király, aki addig a pártfogója volt, a hazatérés után ellene fordult. 1242 után IV. Béla király ott tesz ellenére Zlaudusnak, ahol éppen lehetősége van rá. Amikor aztán 1245-ben a veszprémi kanonokok Zlaudust választották meg maguk közül püspökké az előzetes hozzájárulása nélkül, a király végképp megharagudott. A kegyúri jogainak megsértése miatt jogorvoslatért még a pápához is fordult. IV. Bélát annyira bosszantotta Zlaudus püspökké választása, hogy az okleveleiben következetesen betöltetlennek titulálja a veszprémi püspökséget. Haragja érzékeltetésére úgy is módot talált, hogy a püspökség birtokait idegeneknek adományozta, a jövedelmeket pedig engedte másoknak elfoglalni. Ez a helyzet csak Zlaudus halála után változott meg. Már a király is elismerte, hogy jogtalanságokat követett el a veszprémi püspökség ellen, amit adományokkal igyekezett helyrehozni. Zlaudus püspök 1262-ben Tátika várában fejezte be életét, abban a várban, amelyet korábban ő építtetett.

13 Amint az az első említésekből kiderül, Zalavég neve az Árpádok kora óta Véged volt. Ez a név a "vég" szavunknak a "d" képzős származéka. A jelentése: "határ".

14 Tagányi Károly nyelvész szerint a gyepuvonal vagy a határszél közelében fekvő helyeket nevezték így. Mivel falunk Zala és Vas vármegye határánál fekszik, ezért a nevét valószínűleg innen kaphatta.

15 Az írásokban a Véged név különböző írásmódú változataival találkozhatunk. A kápolna említésekor, 1247-ben már "Veged" néven szerepel a falu. Később előfordul még a "Wegud", "Vegyd", "Weged" sőt a "Vyged" forma is. A 16. századra a "Weged" vagy "Weghed" írásmód állandósult.

16 A sokféle írásmód feltehetőleg abból is adódik, hogy a középkorban még nem létezett egységes helyesírás, így az oklevelek írói a saját elképzeléseik szerint, hallás után próbálták leírni a falu nevét. Mivel az oklevelek nyelve a latin volt, ezért a Véged szó kaphatott némi latinos hangzást is. Ez a név évszázadokon keresztül fennmaradt, egészen 1907-ig. Megmaradt még akkor is, amikor maga a falu néptelenül, pusztán állt. A 20. század elejére a lakók már egy másik nevet kívántak felvenni, mivel szerintük a Véged név csúfolkodásra is alkalmas volt. A névváltoztatás okát az 1906. augusztus 22-én, Végeden megtartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlés határo15