Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

V. fejezet: Az egyház története - A középkori templom története

megyében, amelyben Véged található, csak 1331-37 között került sor a tized beszedésére. A tizedszedők Jacobus Berengarii és Raymundus de Bonofato pápai követek voltak. Szerencsére ránk maradt a pápai tizedszedők által készített jegyzék. Eszerint a két pápai követ és a kíséretükben lévők 1333-34-ben jártak Végeden. 1333-ban Pál végedi plébános (Paulus de Vegeg) 14 széles dénárt fizetett az adó fejében. 1334-ben pedig ugyanazon Pál plébános 19 széles dénárt fizetett a tizedszedőknek.

327 A tizedjegyzékből megismerhetjük a környékbeli egyházas helyeket és azok plébánosait is. 1333-ban Zalabérben Pál (Paulus de Beer), Batykon Bertalan (Bartholomeus de Boch), Türjén pedig Márton nevű (Martinus de Gurle) plébános van. Ezek a papok sokkal több pénzt fizettek a tized fejében mint Pál végedi plébános. A végedi 33 dénárral szemben Bér 142-t, Batyk 80-at, Tűrje pedig 2 forint 15 dénárt fizetett be. Meglepő a nagy eltérés ezek között az összegek között. Nem tudjuk, hogy mi okozhatta a jelentős különbséget a falvak adói között. Erre két lehetséges magyarázatot találhatunk. Az egyik szerint Véged ekkor ennyivel kisebb volt, mint a többi falu. A másik szerint valamilyen felmentést kapott a tized egy részének befizetése alól. A falu és a templom későbbi adatainak az ismeretében ez utóbbi eset a valószínűbb. Ebből a 14. századi dézsmajegyzékből tudjuk, hogy az akkori veszprémi egyházmegye területén összesen 498 plébániát találtak a tizedszedők, amelyek nagy része önálló jogállású volt. Ortvay Tivadar az ezen jegyzék alapján írt munkájában ezt találjuk Végedről: "124. Vegeg, Veged a sümegi kerületben Zalabér filiája". Szerinte zalabéri filia volt Batyk, Pakod és Dötk is.

328 A filia egyházi vonatkozású jelentése: "leány- vagy fiókegyház". Ez annyit jelent, hogy a filiális egyháznak általában nincsen saját papja. Ha van, ügyeit akkor sem intézheti saját maga, hanem csak az ún. anyaegyház plébánosának irányításával. Ortvay feltételezése véleményem szerint alapjában téves, a 18. századi helyzetet veszi figyelembe. A filiális viszony ellen szól, hogy ekkor valamennyi falunak, Végednek, Batyknak, Pakodnak sőt Dötknek is saját plébánosa volt. A végedi papot, mint láthattuk Pálnak hívták. Igaz ugyan, hogy a zalabéri plébánosnak is Pál a neve, de másként hívták a másik három falunak a papját. A végedi és zalabéri plébánosok nevének azonossága csak véletlen egybeesés lehet, hiszen a középkorban eléggé elterjedt volt a papok között a Pál név. Zalabér és az említett falvak filiális viszonya ellen szól az is, hogy Zalabér a Zala folyó túlsó partján fekszik, így a közlekedési nehézségek miatt csak nehezen lehetett volna a plébánosnak megközelíteni a folyó másik partján lévő filiákat. A harmadik indok az, hogy Zalabér ekkor még eléggé jelentéktelen hely volt. Semmi esetre sem lehetett központi helye a felsorolt négy falunak, így 144