Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A falu kialakulása

teltek fel. (Capella Sancti Georgy de Veged) A kápolnának ez a titulusa és Szent György tisztelete évszázadokon keresztül fennmaradt a faluban. Amikor 1751-ben a régi templom alapjain elkészült az új végedi templom, akkor ismét Szent György vértanút választották a védőszentjének. Ennek a kápolnának a jelentőségével az egyháztörténeti részben még bővebben fogunk foglalkozni. A kápolnának az 1247-es léte arra enged következtetni, hogy már a tatárjárás előtt is létezett. Az ugyanis nem valószínű, hogy a tatárok okozta károk helyreállítása közepette lett volna elég pénz és munkaerő az ilyen arányú templomépítéshez. Erre az építésre az 1242-től 1247-ig eltelt idő valószínűleg nem is lett volna elég. Véged egyházas hely volta bizonyíték arra, hogy már a viszonylag korai időszakban is jelentős települése volt falunk a környéknek. Ebből az időszakból a vidékünkön még csak a Tűrje nemzetségnek a monostora és temploma ismert, amit Türjén építettek fel.

6 A szomszédos falvakban lévő templomokról csak 1333-ban hallunk először, az akkor készült pápai tizedjegyzékben.

7 Végeden majdnem egy évszázaddal korábban megemlítik a templomot mint a többi faluban, tehát valószínűleg ennyivel korábban is épülhetett. Egy 1251-ben íródott oklevélből azt is megtudhatjuk, hogy ki volt a falunknak az első, név szerint is ismert birtokosa. Ebben az évben a környéken nagy birtokokkal rendelkező Tűrje nemzetség egyik tagja, az országos tisztségeket is betöltő Szentgroti Dénes szolnoki főispán nővére a Batykon lévő birtokából 3 ekealja földet és egy malmot a türjei prépostságnak adományozott.

8 Ezt az adományozást a veszprémi káptalan még ugyanebben az évben megerősítette a kiállított bizonyságlevelében.

9 A bizonyságlevélben a batyki birtok határainak leírásánál ezt találjuk: A falun átfolyó pataktól -ez volt a Batyk nevű patak- indultak el a határjárást végző emberek keleti irányban. A Zala folyó partjáig mentek arra felé, egészen addig a helyig, ahol a batyki határ nyugatnak fordult. Ebben az irányban továbbmenve egy másik patakhoz értek el a határjárók. Ennek Ágas patak volt a neve. A határ ennek az Ágas pataknak a partján ment tovább északi irányba. A káptalan emberei egészen addig mentek a patak mentén felfelé, amíg egy másik faluhoz nem értek, amely már Zlaudus püspök birtoka volt. Az eddigiekből megállapítható, hogy a püspök birtoka Batyktól észak-nyugati irányban feküdt. Ha ránézünk a térképre, akkor rögtön láthatjuk, hogy ebben az irányban csak egy falu fekszik, mégpedig a mi falunk. Tehát az itt említett Zlaudus püspök faluja nem lehetett más, mint Véged. Az oklevélben szereplő Ágas patak a mai Szajki patakkal, a Batyk nevű patak pedig az Okoli patakkal azonos. Tudnunk kell azt, hogy Batyk a középkorban nem a mai helyén feküdt, hanem a ma Puszta-Batyknak ne13