Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

zott, mellette árok nem volt. A leírás szerint az utat a Szajki víz keresztezi, amely "regulázva és Canalizálva nincs ezért kiöntései gyakoriak". "Ezen országút a Széplaki határtól kezdve a Végedi templomig 1350 ölnyire róna és egyenes, ettül a Szajki víz völgyig 143 ölekig ereszkedés. Ettül a Végedi temetőig 147 ölekig kapaszkodás és terhes szekereket azon meg kell kötni, ezen pedig vontatni kell. Ettül a Zalabéri Posta Útig lejtős menetelű és nem meredek hegy." Tehát ebben az időben a pereszetegi út még a falun vezett keresztül, a későbbiekben került át a forgalom egy része a mostani Csapási útra. Idővel a temető mellett vezető szakaszról is elterelődött a forgalom a mai főútra. Századunk közepére annyira átalakult a környék úthálózata, hogy már szinte semmi sem utal a régi viszonyokra. Az egykori forgalmas főútakból mostanára már mezei földutak lettek. Ezzel az átalakulással falunk lassan elveszette minden jelentőségét, mára már csak egy helyi forgalmat lebonyolító útja maradt Zalavégnek. Az egykor fontos főutak kereszteződésében lévő Véged és az útjai teljesen visszafejlődtek, csak a régi írások utalnak a közlekedésben betöltött szerepére. Harminc év telt el azután, hogy a hosszúperesztegi jobbágyok fellázadtak irtásföldjeik elcserélése miatt, amikor 1832. február 27-én sor került a végedi jobbágyok irtásföldjeinek az elvételére is. Ekkor Bezerédy György összeíratta jobbágyainak irtásföldjeit azzal a céllal, hogy azokat megvásárolja tőlük. Erre az időre a jobbágyoknak összesen 16,45 holdnyi földet sikerült az erdőből kiirtaniuk, amit akkor 67 forintra becsültek. Bezerédy György ennek az összegnek a kifizetésével megvette saját jobbágyaitól a földeket, hogy aztán visszaadhassa nekik művelés végett.

292 Ebből az adatból is kiderül, hogy a földesurak semmilyen értéket sem hagytak meg jobbágyaik kezében. Amiből hasznot reméltek, azt kíméletlenül megszerezték a maguk számára. Jelen esetben a végedi jobbágyok kaptak némi kárpótlást az elvett földekért, de nem valószínű, hogy a 67 forinttal meg lett volna fizetve az a rengeteg munka, amivel a majdnem 17 holdnyi területről kiirtották a fákat és művelhetővé tették a területet. Két évvel később felmerült annak a lehetősége, hogy a falubeli földbirtokosok közösen létesítenek egy kocsmát Végeden. Az ügy tárgyalását 1834. június 14-én tartották. A szervezést és a tárgyalásra szóló meghívásokat Zalabéri Horváth János intézte.

293 Valószínűleg neki fűződött a legnagyobb érdeke a kocsma megnyitásához. Horváth Jánosnak Zalabérben nagy szőlője volt, amely termésének az egy részét itt kívánta eladni. A kocsma alapítás arra utal, hogy a korábban már működő végedi kocsma közben megszűnt. Adatok sora bizonyítja ugyanis, hogy már 1777 óta működött kocsma Végeden. 1777-ben Szilner Antal, 1785-ben Soproni János, 122