Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

pénzlelet ránk maradt bizonyítja, hogy nem voltak alaptalanok a tulajdonos félelmei, feltehetőleg meghalt a háború során. Ha életben marad, akkor bizonyára kiásta volna az akkor nem kis értéket képviselő kincset. Az éremlelet másik érdekessége az, hogy csak elenyésző része magyarországi veret, a 72 darabból álló leletből összesen 9 darab. A lelet többi része külföldi véretekből áll, megtalálható benne osztrák, bajor, nürnbergi, sziléziai, liegnitzi és csehországi veret is. A pénzek legnagyobb részét, összesen 47 darabot azonban Flandriában verték a 18. század közepén! Hogyan kerülhetett ez a nagy mennyiségű flamand pénz Magyarországra és éppen Végedre? Ennek magyarázata az lehet, hogy a 18. században Németalföld, a mai Belgium az Osztrák császársághoz tartozott, itt szolgálhatott a pénzlelet eredeti tulajdonosa. Feltehetőleg valamilyen katonai vagy hivatalnoki beosztást tölthetett be itt a Habsburgok képviseletében. A Németalföldön vert pénzek utolsó évszáma megegyezik a Habsburgok kivonulásának évszámával. 1797-ben mondott le I. Ferenc osztrák császár Belgiumról. Ezzel bizonyítható, hogy az éremlelet elrejtője az utolsó időszakig itt tevékenykedett. Itteni szolgálata idején, valamint az oda és visszaúton gyűjthette össze a pénzeket. Sajnos semmilyen adat nem utal arra, hogy ki lehetett az a végedi, aki a Németalföldön, azaz Belgiumban járt és a Napóleoni háborúk idején vesztette életét. Véged a közép- és törökkorban fontos utak kereszteződésében feküdt. Ezeknek köszönhette első évszázadai alatti virágzását és fejlődését. Mohács után visszájára fordult a dolog, mivel az utak csak a pusztulását siettették. A török után az utak nyomvonala jelentősen átrendeződött. A középkorban oly fontos Buda-Velence útvonal -amelynek a Sümeg-Vasvár közötti szakasza érintette Végedet- most más felé vezetett. Valamikor a 17. század végére átkerült a mai helyére, a Zala folyó árterének szélére. így elkerülte a falut és vele a végedi vám is feledésbe merült. Egy 1750-ben végzett tanúkihallgatás során ez az út "a Régi katonák útja" néven szerepelt. Ekkor már senki sem járt rajta, csak a nyomvonala látszott. Szerencsére a faluban maradt a Szentgrót-Pereszteg közötti út. A középkorban ez volt a kisebb jelentőségű a végedi utak közül, de a 18. századra már ez lépett elő legfontosabb úttá. Ez a Szentgrót-Pereszteg közötti út a mai Zalavéget és Batykot összekötő földúttal azonos. 1832-ben összeírták Zala vármegye fontosabb postaútjait. Ebben az összeírásban találjuk a Véged-Szentgrót-Hídvég-Ormándhida útvonalat. Végedről azt írják: "közbirtokos helység, sovány szántó, rét és erdő" van a faluban. Ekkor Végeden két vendégfogadó is működött.

291 Az utat akkor kereskedőútnak minősítették, ami ebben az időben "agyagos és csinálatlan" volt. Szélessége 3,5 métertől 8 méterig váltako121