Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

1770-ben például 713 pozsonyi mérő rozsot, 324 mérő búzát, 144 mérő zabot és 29 mérő árpát vetettek. Ebből látható, hogy a végediek legfontosabb növénye mindenképpen a rozs volt. Ez takarmányozásra is jó volt, a szalmájából pedig a házak fedésénél nélkülözhetetlen zsúp készült. A búzából általában csak az élelmezési szükségleteknek megfelelő mennyiséget termelték meg. Az árpa és a zab vetése szintén az állatok takarmányozása céljából került vetésre. Feltűnik, hogy 1770-ben az Amerikából behozott kukorica már mekkora vetésterületet foglalt el. Összesen 258 pozsonyi mérőre valót vetettek, ami majdnem a duplája a zab és az árpa mennyiségének. Ezeken a főbb növényeken kívül vetettek még hajdinát és kölest is. Szórványosan találkozhatunk dohány termesztésével. Előfordult elszórt szőlőtelepítés is Végeden, de igazából sohasem tudott jelentős teret hódítani a gazdaságban. A legelők mellett nagyobb területeket használtak rétként is. Ezeket évente általában két alkalommal kaszálták. Ebben a korban sokat panaszkodtak arra, hogy a patakmenti réteken az áradások sok kárt tesznek. A falu lakóinak egy része a földművelés és az állattenyésztés mellett ipari foglalkozást is űzött, 1770-ben már 10 takácsot, 1 fazekast, 1 kerékgyártót, 1 kádárt, 1 kovácsot találunk. A későbbi összeírások szerint 6 takács, 1 ács, 1 kovács, 1 fazekas és 1 hegedűs élt Végeden. Rajtuk kívül volt még mészárszék, vendégfogadó és korcsma is a faluban. A háztartások nagy részében bizonyára foglalkoztak valamilyen kézműves mesterséggel, mint például a vesszőfonással. Mivel ekkor Végeden malom nem volt, ezért a jobbágyok a gabonájukat a szomszédos falvak malmaiba hordták őröltetni. A leginkább számbajövő malmok a Pinkóczi, a Hármasi és a Baltavári új malom voltak. Ezek közül a baltavári volt a községhez a legközelebb, mivel a mai Kaptáson, az Új-Hegy mellett volt. Külön ipart jelentett Véged számára az, hogy a 18. században valamiféle téglaégető is volt a faluban. Erről azonban sajnos csak utalások maradtak fenn. Valahol a mai Kellő dűlőben lehetett. Véged a 19. században Amint az előzőekben láthattuk, bizony nagyon nehéz volt a jobbágyság élete ezekben az időkben, ezért több lázadás is lezajlott a 18-19. század fordulója táján Vas és Zala vármegyékben. A nagyobb méretű lázadásokban nem vettek részt a végedi jobbágyok. Az 1802-ben Hosszúperesztegen kitört lázadásban viszont már ők is szerepeltek. Erre a lázadásra amiatt került sor, hogy Hosszúpereszteg földesura Erdődy Károly úgy döntött, hogy 119