Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - A falubeliek élete a 18–19. században

használt földet, robotolniuk kellett a földesuruk földjén, és akiknek még szőlője is volt, ott is el kellett végeznie a munkát. Mint láttuk a jobbágyok munkája napkeltekor kezdődött és napnyugtakor fejeződött be. Közben pihenésre és étkezésre nem sok idő jutott. A következőkben tekintsük át a korabeli földművelési rendszert, tekintettel a végedi viszonyokra is. A végedi földesurak birtokai úgy voltak felosztva, hogy szinte minden dűlőben volt egy-egy darab földjük. Ennek megfelelően a jobbágyoknak is minden dűlőben műveltek kisebb-nagyobb darab földet. Tehát a földjeik nem egy tagban, hanem több kis darabban voltak. Ez az elosztás bizonyos szempontból igazságosnak tekinthető, hiszen ilyen módon mindenkinek jutott a jobb és rosszabb minőségű földekből is. A jobbágyok a földeket háromnyomásos rendszerben művelték. Ez annyit jelentett, hogy a földjeiket három felé osztották fel, az egyik részbe csak őszi, a másikba csak tavaszi növényeket vetettek, a harmadik részt pedig ugaron hagyták. A földeknek művelése mindig körforgás alapján történt. Ugyanazt a földdarabot tekintve, az első évben őszi növényeket vetettek bele, a második évben tavasziakat, míg a harmadik évben ugaron hagyták. A három nyomás egymás közötti felosztása a következő képpen nézett ki. Például 1828-ban a faluban lévő művelhető területek felébe vetettek őszit, Vs-ába tavaszit, 3

/»-át pedig ugaron hagyták. Végeden a jobbágyok ősszel leginkább búzát és rozsot, tavasszal pedig zabot és árpát vetettek. Az ugaron hagyott részt nem vetették be, hanem a területet az állataik legeltetésére használták. Az ugart mielőtt újra bevetették volna, háromszor szántották meg. Először májusban, majd másodszor nyár végén, amit forgatásnak hívtak. Végül ősszel történt a harmadik szántás, amivel már a vetésre készítették elő a földet. Mivel Véged szántóinak csak a negyede volt első osztályú, ezért szántás előtt mindig trágyázásra volt szükség. A földek szántásához és az egyéb munkákhoz is igavonó marhákat vagy ökröket használtak. Ezeket vagy kettesével vagy négyesével fogták igába. A mezőgazdasági munkákhoz csak elvétve használtak a végedi jobbágyok lovakat, ezt a későbbi idők hozták magukkal. A jobbágyok állatai között a fő helyen a marha volt. Ezt használni tudták igavonásra, de tejet és húst is adott. A marhákon kívül leginkább birkákat, kecskéket és sertést tartottak a faluban lakó jobbágyok. Lovakat a 18. század végén és a 19. század elején csak néha-néha találunk a faluban. Még 1828-ban is csak hatot találtak összeírok egész Végeden. A faluban külön juhász, gulyás és kanász is volt. Talán ma már meglepő, de Végeden a 18. század végére nagy teret hódított a juhászat. 1771-ben a végedi juhásznak összesen 169 juha volt. Az állattartásra szolgáló legelőket elkülönítették. A jobbágyok a szántóföldi növények közül leginkább rozsot termesztettek. 118