Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)
IV. fejezet: Az új Véged - A falubeliek élete a 18–19. században
tak, 20 évre bérbeadja a Végeden lévő házhelyeit, szántóföldjeit, rétjeit, a mészárszék-, kocsma- és erdőbeli részeit. 285 A jobbágyok vállalták, hogy a bérbe kapott részekért ők a megfelelő bérleti díjat mindig megfizetik. Ez egy egész hely után számítva évi 12 forint volt. A felek megegyeztek abban is, hogy ha Barthodeiszky a szőlőjében valami munkát végeztet a jobbágyokkal, vagy fuvarozásra hívja őket, úgy azt a bérleti díjból levonhatják. Megegyeztek abban is, hogy a szerződés 1771 Szent György napján lép életbe. Ha a jobbágyok közül a 20 év letelte után valaki fel akarja a szerződést bontani, annak előtte legalább fél évvel már jeleznie kell szándékát az urának. 1776. március 30-án összeírták a Felsőbüki Nagy család birtokait. 286 Véged neve mellett ezt találjuk: "Ezen helységben Sitkei Uraságoknak semmi allodiaturája [azaz saját kezelésben lévő földje] nincsen, hanem a jobbágyoknál a szántóföldeken kívül 31 holdra való irtásföldek is vannak. Ezt magok irtották és tőlük az uraság minden egy holdról egy keresztet kap abból, amivel azt bevetik. " Az összeírás készítője a falubelieknél urbáriumot nem talált. Azt állították a jobbágyok, hogy azt tőlük a megye bevonta és nem adta vissza. így az összeírást végző nem tudta kideríteni sem a robotjukat, sem a szolgáltatásaikat. Ekkor a Felsőbüki Nagy családnak összesen 53 hold földje volt a faluban, amiből 31 hold volt az irtásföld. Ezt az 53 holdnyi földet öt jobbágy- és két házas zsellércsalád művelte meg. A földek bérlete fejében a szerződés szerint 22 forintot fizettek. Ezeken a földeken kívül semmije sincs a Felsőbüki Nagyoknak, csak egy kis darab erdő a Nyíresben, amiből a jobbágyok a saját szükségleteik szerint a tűzre való fát szedik. 1780-ból származik a zalabéri hegyen lévő hegyvámosokat ismertető összeírás. 287 A hegyvámos annyit jelent, hogy a jobbágy a földesúr szőlőjét bizonyos bérlet, azaz vám fizetése mellett műveli. Ez a bérleti díj a termés egy része volt. Érdekes, hogy a jobbára zalabéri földesuraknak mennyi vegedi hegyvámosa volt. Zalabéri Horváth Józsefnek 16, Botka Bálintnak 5, Rosty Ferencnek 3, gróf Festetich Pálnak 1, Egerally Kiss Jánosnak 4, Kelemen Lászlónak 7, Nóvák Zsigmondnak 1, Fényes Györgynek 2, Vörös Sándornak 1 és Tóth Péternek is 1 végedi hegyvámos dolgozott. Ez annyit jelent, hogy összesen 41 végedi jobbágynak volt Zalabérben szőlője. Amint látható, már a 18. században is fennállt az a helyzet, mint manapság, hogy rengeteg zalavéginek van szőlője Zalaberben és Aranyadon. Az eddigiekből megállapítható, hogy a végedi jobbágyok helyzete az ország más vidékein élő jobbágyokéhoz hasonlóan nagyon nehéz volt. Három felé kellett dolgozniuk, hiszen művelni kellett a saját maguk által 117
