Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)

Az I. század utolsó, ill. a II. század első évtizedeiben Lotharingiában és a Rajna-vidéken számos kisebb-nagyobb fazekastelep jött létre. A számos új műhely közül Sallára csak az elzászi Heiligenberg és Ittenweiler szállított minimális mennyiségben, főként az Antoninusok korában (138-180). A II. század közepén kezdte meg működését a rheinzaberni (Très Tabernae) manufaktúra, amely kedvező fekvése, exportlehetősége miatt előnyös helyzetbe került. Nem véletlen, hogy több, korábban az elzászi műhelyekben működő fazekas is a rheinzaberni fazekastelepre költözött, sőt éppen alapítói voltak a rajnai gyárnak (Januarius, Reginus). Rheinzabernben működött a Római Birodalom északi tartományai közül a legnagyobb kerámia-manufaktúra. Pannoniában is csaknem mindenhol a rheinzaberni gyártmányok száma a legmagasabb. Zalalövő kivételnek tekinthető. Itt a közép-galliai sigillatákéhoz képest a rajnai áru mennyisége csekélyebb. Rheinzabern szállítmányai főként a markomann háborúk (Kr. u. 170-180) utáni időszakban érkeztek a dunai tartományokba. A Borostyánkő út menti városokba azonban jóval kevesebb jutott ebből az árufajtából, mint az azt megelőző időszakban. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy a Severusok korában (193-238) a gazdasági fellendülés elsősorban a dunai határ menti táborok mellett kialakult városokat érintette. A rheinzaberni manufaktúra a 150 és 270 közötti időszakban működött, pontosabban erre a peric>dusra tehető exportja. Ezután csak egy kisebb, a helyi körzetet ellátó műhely működött a korábbi nagy gyár helyén. A rajnai üzem számos új formát fejlesztett ki, és a reliefdíszes edények kidolgozásában, a képmező szerkesztésében megfigyelhető színvonalbeli csökkenést (ami a mennyiségi termelés következménye volt) a barbotindíszes, valamint a vésett üvegedényt utánzó palackok (aula vagy olki) piacra dobásával próbálta ellensúlyozni. Zalalövőre csak csekély menynyiségű áru érkezett a két Innmenti fazekascentrumból, a mai Bajorország keleti határán fekvő Westerndorfból és Pfaffenhofenből. Ezek a manufaktúrák jóval közelebb voltak a Duna völgyéhez, mint Rheinzabern, így az ebből fakadó előnyüket használták ki Noricum, Pannónia és Moesia ellátásának esetében. A westerndorfi gyárat 170 után alapították, és 233 táján, az első alemann betörés során pusztult el. Termékei a dunai vízi szállítás lehetőségének köszönhetően a Fekete-tengerig is eljutottak. Pfaffenhofenben feltehetően a III. század középső harmadában is folytatódott a sigillatagyártás. Termékei főként a Duna menti limes-táborok körzetében találhatók, mert ebben az időben csak a katonaság és a velük szoro-