Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)
san összefonódó határmenti lakosság rendelkezett olyan anyagi háttérrel, ami az importáru megszerzését lehetővé tette. A bel- és külpolitikai válság miatt a távoli kereskedelmi kapcsolatok megszakadtak, ezért a IV században az európai provinciákban sigillatát már csak az Argonne vidékén ill. ennek a műhelynek a filiáléiban gyártottak. Az ún. Argonnenware azonban Pannoniában csak minimális számban lelhető fel, ugyanakkor jóval gyakoribb az észak-afrikai ún. terra sigillata chiara. Ezt az edényfajtát az itáliai vagy a nyugati sigillatáktól elsősorban világosabb színe különbözteti meg (ezért chiarä). Gyártásuk a viszonylagos nyugalmat élvező közép- ill. északtunéziai műhelyekben a VII. századig folytatódott. Sallában a terra sigillata chiara C és D típusok lelhetők fel, amelyek a III. század második felében ill. a IV században kerültek a Borostyánkő út menti városokba. Bár számuk csekély, jelenlétük mégis azt bizonyítja, hogy a Mediterraneummal való kapcsolatok nem szakadtak meg teljesen a IV században. A helyi, pannóniai sigillaták a nyugati gyártmányokkal szemben nem voltak versenyképesek. Zalalövőről eddig egyetlen pannóniai sigillatát sem ismerünk. Összegzés A terra sigillata a távoli területek közti kereskedelmi kapcsolatok legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. Az ókori kereskedelem természetesen olyan árucikkeket is eljuttatott a távoli provinciákba, amelyek a leletanyagban nem vagy csak szerencsés esetben érzékelhetők. Ilyen pl. a zalalövői osztriga-kagylóhéj, amely az ínyenceknek szóló tengeri áru importját bizonyítja. Más élelmiszerekről „csomagolóanyagukon" keresztül szerezhetünk tudomást: ezek közé tartozik az észak-itáliai olaj, a görög borok, amelyeknek importja az amphorák révén bizonyítható. Sallában az első század második felétől kezdődően dinamikusan fejlődő kereskedelem a markomann háborúkat követően megtorpant. A 180-es évek után az amphorák a kereskedelmi kapcsolatok hanyatlásáról adnak számot, de láttuk, hogy a terra sigillaták egy-egy évtizedre kivetített mennyisége is csökkent a II. szd. végén vagy a III. szd. első harmadában, akkor, amikor a dunai limes mentén a terra sigillaták importja a maximumot érte el. A IV szd. első felében az észak-afrikai olajat hozták be - csekély mennyiségben - Pannoniába. Ez időben érkeznek ugyanerről a - ma Tunéziához tartozó - területről a terra sigillata chiara típusok is Poetovioba, Sallába és Savariába.