Redő Ferenc: Katonák Sallában (Zalalövő öröksége 1. Zalalövő, 2003)

Mindez azért fontos, mert értelmet ad az I. szd. közepén érzékelt váltásnak lelőhelyünkön. Egy csapat távozása, és újabb érkezése megfelelő ok lehetett arra, hogy a tábort teljesen átépítsék. Egy csapat állomáshelyének rögzítéséhez természetesen egyértelmű írásos bizonyítékra lenne szükségünk. Ezért csak feltételes módban fogalmaznánk meg itt a következőket: Salla helyőrsége a tábor első fázisában, tehát Tiberius uralkodásának kezdetétől Claudiusig az ala Pannoniorum lehetett. Ez az egységet ekkor szervezték. Alakulásának időszaka és neve egyaránt arra utalnak, hogy az új provincia elfoglalásában szántak neki feladatot. Lovascsapat, és régóta romanizált területről verbuválták. Arrabonába Claudius alatt telepítik át. Miután elhagyta Sallát, másik csapattest érkezik, de erről még a fentieknél is kevesebbet tudunk. Természetesen rengeteg nyitott kérdés van még e kétfázisú táborperiódussal kapcsolatban. A legfontosabb, hogy e táborfázisoknak csak egyes objektumait ismerjük, határait nem, vagy csak kis részben. Ezért nem tudjuk alakjukat, kiterjedésüket meghatározni. Az, hogy ezek nem szükségszerűen esnek egybe, sőt, hogy formájuk szabálytalan, ebben az időszakban eléggé általános. A korábbi fázis nagyságára kikövetkeztetett hosszanti méret 250 m megfelel az analógiák által megengedett értékeknek. Salla civilfejlődése és a markomann támadás A virágzó város A

segédcsapat elhelyezésére szolgáló tábor létesítése, és két generáción keresztül való állomásoztatása nem az utolsó és talán nem is a legjelentősebb mozzanat volt Salla fejlődésében, amely a birodalmi katonapolitika részéről érte a várost. Domitianus dunai háborúi során a katonák távoztak, hogy felsorakozzanak a limes mentén, és Traianus alatt a birodalmi politika a legjobb erőket vonultatta fel az új provincia megszervezésére. Ezek az évtizedek a legdinamikusabb fejlődés korszakát hozták a Zala menti településnek, amelynek csúcspontja volt a municipium-i rang adományozása Hadrianus uralkodásának elején, 118-ban (Redő 1998. 28-29-X19-20. ábra). Mivel ez a korszak Nyugat-Pannoniában általánosan egy germán törzsszövetségnek, a markomannoknak, a tartományba való betörésével ér véget, korábban mi is a 70-es évekig számítottuk a virágzás időszakát. Az egyre finomodó keltezési lehetőségek azonban megmutatták, hogy a stagnálás már Hadrianus uralkodásának a második felében megindult, és oka a Borostyánkő út jelentőségének a visszaszorulása volt (Redő 1998. 34-35. o.).