Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. április / 3. évf. 19. szám

ßaMoniSzmte A szintek magassága a megcsapoló völgyek mélységétől, bevágódásától függ. Egészen más viszonyokat találunk a Balaton-partján. Ez elsősorban a geológiai és tektonikai felépítésre vezethető vissza. Ha pl. Balatonfüred vidékének mikrotektonikai térképére tekintünk, azonnal meggyőződhetünk róla, hogy ily sakktáblaszerűen összetört területen, amelynek felépítésében 22 féle képződmény vesz részt, egységes karsztvízfelületről nem igen lehet "beszélni. A talajvíz magassága függ a Sédek és a Balaton mindenkori vízállásától, éppenúgy, mint a csapadéktól is. A Balatonpart vízellátásának í/3 része a tó vizével egyensúlyban tartott talajvízből történik A felvidéki platóról számos séd vagyis patak fut le a Balatonba; ilyenek: a lovasi, csopaki; arácsi, balatonfüredi, berekréti, aszófői séd. Ezek a patakok mind megegyeznek egymással abban, hogy az elöregedett felvidéki platóról indulnak meg és tektonikai haránttörések mentén szurdokokban metszik át a magas peremhegységet, majd leérve a pontusi abráziós szintre, törmelékkúpot építenek fel és azon keresztül most már csökkent eséssel érik el a Balatont. E patakok szakaszai a geológiai felépítés szerint igen változatosak. (Cholnoky inszekvens völgyei). A werfeni képződményekbe, vagy a permi rétegekbe lesüllyesztett kutak nem mindegyike talál ugyanolyan mélységben vizet. Különösen a permi homokkövekben és a werfeni dolomitokban mélyesztett kutak szolgálnak ebben a tekintetben meglepetésekkel. így a permi rétegekben csak ott van víz, ahol haránttörés összezúzta a közetet. Láttam ugyanazon magasságú szintben két kutat, amelyek közül az egyik már 14—16 m-ből elég bő vizet termelt, a másikat azonban 60 m-ig le kellett mélyíteni anélkül, hogy abban jelentősebb vízmennyiség összegyűlt volna. Ugyanígy vagyunk a werfeni vizekkel. Ott, ahol a töréses szerkezet a földalatti vízcirkulációi elősegíti, ott a lemezes mészkövekben sok és jó víz van már kis mélységekben. Másutt 20—25 m-ig kell a kutat lesüllyeszteni és abból csak ivásra alkalmatlan, bitumenes, kesernyés víz termelhető. A kútvizek igen váltakozó kémiai összetétele és változó keménysége is amellett szól, hogy a felvidéki Balatonparton a talajvíztükör nem egységes. Ismétlem, szó szoros értelemben vett karsztvízfelületről tehát nem beszélhetünk. Ezizel kapcsolatos azután az is, hogy a felvidéki források nagyobb része tektonikai jellegű. A legkülönbözőbb típusú forrásokat találjuk itt: Leggyakoribbak a vetődés-források. Oly hasadékon keletkeznek, ahol a vetődés síkjával elválasztott hegyrögök elmozdultak. A hasadék egyik oldalán vízrekesztő, a másikon vízbocsátó rétegek helyezkednek el. Ilyenkor a víz meggyülemiik és torlódás folytán a felszínre jut. Különösen a haránttörések esetében keletkezhetnek ily módon források, pl. a balatonfüredi Szákahegyi forrás. A kéki mészkő-tábla tranzverzális eltolódás mellett közvetlenül érintkezik az elfedett raibli márgákkal. A bocsári, berekréti, csopaki, vagyis főleg a balatonparti werfeni rétegforrások vetődés-források. Sokhelyütt a pikkelyes, torziós eltolódások mellett is források keletkezhetnek, ezek azonban kisebbek, percenkint 10-— 15 liter teljesítményűek.