Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. április / 3. évf. 19. szám

A Balaton az iskolában Középiskolai oktatásunkban a földrajz, mondhatnám a legutolsó helyre került. Olyan gyenge hazánkban a földrajzi képzettség, hogy aki nem mestere ennek a tudománynak, az nem is tudja értékelni, mert fogalma sincs rendesen arról, hogy mi is az a modern földrajz. Ezért aztán a középiskolákban olyan elnyomott tantárgy, hogy igen kevés földrajzi tudással lépnek ki az életbe az „érett" fiatalok. Minden más országban a földrajz az oktatásnak valósággal egyik tengelye s minden országban a legszigorúbban megkövetelik legalább saját hazájuk földrajzának pontos ismeretét. Nálunk erre nagyon kevés súlyt helyeznek. Jól emlékszem, hogy nekünk nagyon ludnunk kellett, hogy a „Quo usque tandem abutere..." mondatban, az abutere szóban az első e hosszúnak ejtendő, aki nem így ejtette, annak már befellegzett! Tudnunk kellett, hogy mi volt az a Cabal minisztérium Angliában, de arról soha, egyetlen szót sem hallottunk, hogy miért esik az eső, miért fúj a szél, ki volt az a Vásárhelyi Pál, stb. Mint kis diákot olyan tanár tanított, aki nem tudta megtalálni a térképen Malta-sizigetét, nekem kellett kimennem és megmutatnom, mert hisz az egyébként kitűnő tanár nem volt földrajz-szakos, hanem a német nyelvet tanította szakszerűen, tehát az akkori idétlen tanterv szerint szigorúan megkívánta, hogy tudjuk, hogy „Traurend tief saß Don Diego ..." Ma még kevesebb idő jut a földrajzra — s az egész földrajz agyon van nyomorítva, tehát a Balatonnak sem jut annyi az iskolákban, mint amennyit megérdemelne. A földrajz a legszélesebb körű tudomány, mert hisz kénytelen minden más tudomány leszűrt eredményeit felhasználni, hogy a Földről, vagy a Föld egyes részeiről helyes, jó és indokolt képet nyújthasson. Ha a Balatonról ilyen hű, értelmes képet akarunk adni, akkor geológiai, kőzettani, talajtani, növénytani, gazdasági, vízrajzi, meteorológiai, balneológiai, történelmi, régészeti és műtörténeti dolgokat kell feszegetnünk s ha mindazt megértetnők a tanítvánnyal, ami ide vonatkozik, máris olyan széleskörű tudásra tenne szert, amelynek az életben nagyon sok hasznát venné. Nálunk még mindig nem ábrándultak ki az emberek a klasszika-filológia elsőrendűségéből. A műveltség, szerintük, elképzelhetetlen, ha valaki nem tudja az elcsépelt latin frázisokat „Jam proximus ardet Ucalegon ..." „Veni, vidi, vici", „Pecunia non olet", „Hannibal ante pórias", stb., stb. Pedig ezek nélkül meglehetnénk! Tudni kellett az anapestus, dactylus, trocheus, jambus, stb. pompás tulajdonságait s a középiskola akaratlanul is faragta a fűzfapoétákat. Kevesebb poétát és több reális, rarionális gondolkozású hazafit kérünk! Ha a tanár nem tenne mást, csak összehasonlítaná a Balatont más