Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

zik köves medrében, mellette van a falu libalegelője, kis libapásztorok játszadoznak a pázsiton. A szorulat nem hosszú, hamar kitágul a völgy. Nyugati oldalán marha-delelő van, emmiatt a hely nem szép. A Tamáshegy északi oldalára út kanyarodik föl, ezen nagyon kellemes, árnyas, erdős úttal juthatunk föl a hegytetőre. A delelő északi oldalán magányos, szigetszerű, széles domb emelkedik, tetején fehér mészkősziklák látszanak. Ezt a hegyet a nép Barátlakásnak nevezi. Itt ugyanis kis kolostor állt s erről vette nevét a völgy: Kolostorka, lerövidülve Koloska. A kolostor épületének helye ugyan az áskurálásokból, ßzerte hányt kövekből .kivehető, de az épületnek semmi maradványa sincs. A falusiak most is innen hordanak követ, ha valami kisebb építkezéshez szükségük van rá, tehát biztos, hogy a falusiak hordták el a kolostorka köveit. Nagyon szép helyen állt ez a kis kolostor. Az erdős hegyoldalak karéjban, mint valami óriási amfiteátrum, veszik körül, a domb oldalát meredeken alámosta a patak, remek szép fák díszítik a lejtőket s különösen ősszel, amikor a szömörce levelei már tűzpirosak, akkor végtelenül bájos, az ilyent nem festik le, mert ez állítólag giccs! Lenn a völgysíkon kukoricaföldek, rétek, konyhakertek váltakoznak, épület nincs a völgyben. Kellemesen, jó, virágos kocsiúton, illetőleg a mellette kitaposott gyalogösvényen sétálhatunk tovább. Egyszer azután úgy tűnik föl, mintha a völgy lezárulna. Lankás lejtőkön kukoricaföldek ereszkednek le a síkságra északon és keleten. Csak nyugaton meredek a lejtő. Egyszer azután látjuk, hogy a völgy szögletben nyugatra kanyarodik, kissé összeszűkül s ennek a kis darabnak déli oldalán festői pompával emelkedik ki a Koloska-szikla. Magassága lehet vagy 50 méter. Mivel északnak fordult, a szél hatalmasan megtámadta s ez okozza merdekségét. A völgy másik, délfelé néző oldala lankás, bozót és erdő van rajta. A szikla lábánál fakad föl a forrás és a víz kis tószerű medencében terül szét. Sajnos, a képet elcsúfítja az, hogy itt is marha-delelő van s az állatok beleállnak a kis tóba s összepiszkítják a tavat is, meg a környékét is. Át kellene helyezni a delelőt a patak mellé kissé alább, hogy a források és a környezetük kedves pihenőhellyé legyen alakítható. Ha ide egy kis pihenőhely, kis verandás épület épülne, bizony sokan szívesen rándulnának ki ide. A fedett épületre annál nagyobb szükség van, mert akárhányszor meglepő gyorsan zivatar kerekedik s itt ugyan nincs hova menekülni! A források fölött a völgy megint északra fordul, de már rendesen száraz aszó, csak záporok vagy hóolvadás idején folyik benne víz. Vannak azonban igen heves árvizei s olyankor a víz egészen ellepi a völgylapályf s a faluban nagy károkat szokott okozni. A forrásoktól a faluba egy óra alatt kényelmesen sétálva visszajuthatunk, gyönyörködve a keleti hegyoldalak változatos, erdős formáiban, a nyugati oldalon megmaradt, nagy darab fennsíkban. Ezt a fennsíkdarabot a Barátlakás és a források közt a nép Sándorhegynek nevezi. Majd egy másik kiránduláson szó lesz még róla. A faluban most a keleti utat, a Malom-utcát válasszuk ki. Csinos házak.