Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

virágos udvarok közt járunk si a hegyoldalban a barlangi eredetű házaknak igen jó példáit láthatjuk. Megint kiérünk a Csopak—Arács—Füredi országútra. Most ez a falu főutcája, de kétségtelenül egészen új. Fel van töltve, mert magas híd íveli át a patakot s aki nem ismeri a dolgokat, csodálkozik, hogy ilyen nagy hidat építettek ilyen kis patak fölé. De nézze csak meg árvíz idején! Ha a Malom-utcán kiértünk az országútra, ne jobbra, hanem balra forduljunk s néhány lépéssel elérjük azt az utat, amely az országútból dél felé ágazik ki és sugáregyenesen visz le a Balatonhoz, Arács község fürdőhelyéhez. Ezen az úton menjünk mintegy 200 métert s akkor jobbra forduljunk arra a kis kocsiútra, amelyik nyugat felé áthidalja a patakot és felkapaszkodik az arácsi temetőhöz. De ne menjünk föl, hanem a patak hídján túl forduljunk délre s a gyönyörű réti úton menjünk a patakkal párhuzamosan. Olyan festöies, olyan bájos ez az út, hogy nem bánjuk meg a kis kerülőt. Keletre, a patak felé öntözött rétek és konyhakertek vannak, nyugatra pedig a völgylejtőt szőlők borítják. A füredi téglagyárnál azután kocsiútra akadunk, amelyik fölvisz az arácsi orsizágútra. Az országút itt nagy kanyarulattal ereszkedik le az arácsi vasútállomáshoz. Olyan csinos ez a kis állomás, hogy mintaszerűnek mondhatjuk. Az egész Balaton-vidéknek ez a legízlésesebb, legcsinosabb vasútállomása. Túl a síneken kanyarodóval az ötös elágazáshoz, szép nagy kőkereszthez jutunk s itt elérjük a nagy Balaton-körútat, de legrövidebben egyenesen az Eszterházy-szállóhoz sétálunk le. Dr. Cholnoky Jenő.