Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

ßaläkmiSzemie, 00-J / ásztor id rágás o!< megújulása a Balaton mentén Minden fajnak vannak ősi jellemvonásai, képességei, belső és külső jelei, amelyeknek származása és kialakulása kinyomozhatatlanul ködbe vész a faji lélekrajz eredetének homályában. Éppen ez elmosódott eredetű ősi adottságok biztosítják a faj fennmaradását s amely faj ezeket kiveti magából, ezeknek elvesztésével együtt létének gyökereit vágja el. Ahogy az Isten alkotta mindenség ezer változatban ismétli és cserélgeti formáit s lényegében mégis ugyanaz marad, ugyanúgy szövi át az élet törvényszerű jelenségeképen fajtánk alkatát századok váltakozó hatása s ha fajtánk arca változott is, lelkünk a régivel azonos maradt. Az új arcú magyarság szeme az ősi jelleget tükrözi. A hatások hívatlanul jönnek, az ősi jelleget nekünk kell erősítenünk, ahol szúnnyad: feltámasztanunk, ahol szétszóródott: összekeresnünk s a nagy cél felé vezető útra irányítanunk. Népek folyamának összefolyó árja hasztalan mosta, lelke próbát állott — s jól állta azt — egy ezredéven át. Ma már színbe verődött itt a hömpölygő ár s bár hitet cserélve, de nyelvünket, belső és külső jeleinket, lelkünket és multunk emlékeit megőrizve, megtartottuk faji elkülönülésünket. És nekünk éppen erre a faji elkülönülésre van szükségünk, hogy nemzeti egyéniségünk fennmaradhasson. Tagadhatatlan, hogy a lélek és érzések megnyilvánulásai minden népben más-más módon fejlődtek, más hangon csendülnek, határozott egyéniséget adva az egyes nemzeteknek. Aki ismeri Somogy enyhe lankáit, virághímes dombjait, forró homokját, erdeinek visszhangját, berkeit, lidérces lápjait, ködös éjszakáit, annak lelke telítődik a magyarság művészetében hívő hitnek erejével. De ilyen hitet lehelő az egész magyar föld, akár a Kárpátok magasából, akár az Alföld fónáiról hallgatjuk szíve dobbanását, csak halló füllel hallgassuk és nyitott szemmel nézzük. Hasztalan tagadják némelyek, népművészet van. Van és értékének bizonyítása is fölösleges. A népművészet, a magyar lélek kincseskamrája és alkotó-ereje, dúsan nyilatkozik meg a fajiságot kifejező emlékekben. Nem bogozom a csodákat eretnek körmökkel, csak élő magyar hittel fogadom el igaznak: van magyar népművészet. Nem keresem, hogy évezredek, vagy századok szülték-e, vagy csak a jelenések délibábja, olyannak fogadom el, amilyennek a magyar föld porából sarjadzott lelkem fiúi szeretettel érzi, mert ereje termékenyítő valóság, mert hatása életet lehel, mert szívet és szárnyat adott mindig íróknak,