Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. június / 2. évf. 11. szám
költőknek, zenészeknek és képzőművészeknek — éppen a legnagyobbaknak — akik forrásaihoz áhitattal zarándokoltak és aki tiszta forrásaiból merített, még soha nem csalatkozott. Ha a magyar élet útjait rneg akarjuk építeni, telítsük a magyar légkört magyar műveltséggel és hívjuk munkánkhoz segítségül a magyar faj lelkének rejtelmes mélységeiben fogant népművészetet, mert a népművészet a nemzeti egyéniség egyik legvilágosabb kifejezője, a magyar műveltség egyik alapanyaga. Ezen az adott alapanyagon fejlesszük és neveljük a magyar ízlést, hogy el ne idegenkedjék, el ne nemzetköziesedjék utánzott idegen külsőségek révén. Célhoz-jutásunk egyik kiváló eszköze az az anyag, amely leghűségesebb kifejezője a magyar nép díszítő-kedvének, formaérzésének: a magyarság művészi keze-munkája. Ebben tárul elénk a hímes bölcsőtől kezdve a faragott fejfáig az a minden más fajtáétól elkülönülő lélekforma, amely betölti az élet minden vonatkozását, magában foglal örömet, bánatot, imás vasárnapot, verejtékes hétköznapot. Az élet forma-változásai századunkban megtépték a népművészet lombos fáját, de gyökerei élnek és csak tőlünk függ, hogy új ágakat hajtson a tő. Tehát folytatást kell teremteni. A népművészet folytatását nem úgy értem, hogy a múlt kincsesházából vett elemek és tárgyak ismétlése legyen ugyanegy nyelven, hiszen éppen az élet forma-változásai miatt lehetetlen és céltalan is ez, de öleljen magához bizonyos ma is használatos tárgyakat, alakítsa azokat egyéni elgondolással olyanokká, amelyeken és amelyekkel a díszítő-elemek észszerű felsorakoztatása szükségszerű egésszé szervesül; iránymutatóul pedig a népművészeti hagyományok magyar lelkiségének mindenkori tiszteletben tartása álljon. A népművészet — főként a somogyi és Balaton-környéki pásztorfaragás — folytatásán két évtizede munkálkodom. Nem művészetet, vagy népművészetet tanítok, — hiszen művészetet" tanítani nem is lehet — de nincs is rá szükség, benne él amár a magyar faj lelkében, csak elő kell hozni az avar alól. Öt év óta szélesebb körben és rendszeresen terjesztem a Balatonszabaditól—Fonyódig terjedő sávon a pásztor-faragások megújításán keresztül a népművészet folytatását. A képeken bemutatott tárgyak 12—17 éves fiúk munkái és beszédnél-beszédesebben bizonyítják a megújulás eredményességét. Ahány tárgy: annyi faragó. Egyiknek sincs két munkája a fényképeken. És egyetlen tárgy, még a rokon-rendeltetésűek sem egyformák, tehát ahány tárgy, annyi forma. És a díszítésekben meglepő formagazdagság pedig sehol sem látható új elemeknek minden áron való hajhászása, csak néhány díszítőelem újszerű és egyéni felfogása adja a pompás változatosságot. Igen: újszerű felfogás. Újszerű, mert nem készítenek hamisított régiségeket. Amit átvettem *
