Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

272'' -ßrjrfäbmiSzßmie fl SZ9L munHAJA (Második közlemény.) Elmondtam mär, hogy amikor a pannóniai tenger lerakodásai betemették a Dunántúl legnagyobb részét, akkor olyan felszín keletkezett, amelyet teljesen vízszintesnek mondhatunk, legalább hazánk egész nyugati részében. Ez a terület azonban a pannóniai kor végén kiemelkedett a tengerből a mai tenger szintje fölé mintegy 270 méter magasra s fennsík lett belőle. Ez a fennsík a Kárpátok déli lejtőitől egészen a boszniai hegyekig terjedt ki, de az Alföld területén emelkedés helyett elsüllyedt, nem egyszerre, nem szabad azt mondanunk, hogy bezökkent. A zökkenés hirtelen mozdulatot jelent, itt pedig évmilliókra terjedő, lassú süllyedésről lehet csak szó. Lassúnak kellett lennie, mert a süllyedéssel támadt mélyedést a hegyekből származó hordalék mindig be tudta temetni annyira, hogy nagy tó nem keletkezhetett, csak rossz lefolyású, száraz kis horpadásokban állt meg a kevés víz, hisz az éghajlat nagyon száraz volt. A Dunántúlon ebből a fennsíkból szigetszerűen emelkedtek ki a Középhegység nem nagy magasságú szárazföldjei. Ezeknek tetején rendesen folyt a hegyeket pusztító munka: hullott az eső, folytak a patakok, dolgozott a fagy, a mállás, a szél meg sok más pusztító hatás, azért a hegyek lealacsonyodtak, de tökéletes síkságok nem alakulhattak ki így, mert lepusztulással tökéletes síkság nem keletkezhet. Egyenetlen, dimbes dombos felszín képződik így, és pedig a keményebb kőzetek magaslatokban, a puhábbak mélyedésekben találhatók meg. Ilyen lepusztult, egyenetlen felszín a Veszprémi-fennsíknak nevezett felület a Bakony és a Balaton közt. Úgy nevezzük az ilyen területet, hogy tökéletlen síkság. Helyenkint nagy darab, igazi síkságok is látszanak rajta, mint pl. Nagyvázsony, Tótvázsony vidékén, vagy Veszprémtől nyugatra stb. Ezen a tökéletlen síkságon ma is igen heves északi szél szokott dühöngeni. Veszprém városának ez valóságos réme. A Bakony mintegy 100—200 méterrel magasabb, szintén egyenetlen fennsíknak mondható terület, sík voltát Zirc körül mindenki Iái halta. Erről a fennsikról zuhanik le az északi szél a veszprémi fennsíkra, onnan meg a Balaton felszínére. Veszprém városa nagyon sokat szenved ettől az erős száraz, télen hideg széltől. Ha ilyen szélvihar idején tűz ütött ki a városban, abból mindig nagy katasztrófa lett. A város közepén, a Vár déli fokán áll a tűztorony. Valami régi bástyatoronyból alakították át s megtoldották templomszerü, barokk felsőrésszel. A toronv derekán erkély fut körül s itt